Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szász István: Hermeneutika és módszertan
Gadamemek a hermeneutika egyetemességéről szóló tételét sokan felettébb homályos, sőt agresszív, kizárólagosságra igényt tartó tézisnek tartották és tartják a mai napig. Tulajdonképpen mit is jelent tehát ez a nevezetes gadameri kijelentés: a megérthető lét — nyelv. A tétel egy másik gadameri megállapítás fényében, hogy tudniillik a nyelv nem kijelentések révén, hanem beszélgetésként valósul meg (vollzieht sich), vélhetően körvonalazottabb és egyértelműbb jelentést kap. Akijelentés végső soron absztrakció, mellyel mint elvonatkoztatás eredményével az élő nyelvben sohasem találkozunk. A nyelv valóságos életében, vagyis a beszélgetéskor nem kijelentések, hanem kérdések és válaszok fogalmazódnak meg, melyeket újabb kérdések és feleletek követnek. A kijelentésnek tűnő képződmény létrejöttének előfeltétele valamely alapvető és bennünket egzisztenciálisan érintő kérdés. Ez a — közlésre leginkább méltó gondolatot előhívó — kérdés a beszélgetés során a háttérben szüntelenül és hatékonyan jelen van, noha a belső szó teljes egészében soha nem tehető külső szóvá. Mindazonáltal durva félreértés lenne, ha a heideggeri-gadameri hermeneutikát valamiféle kimondhatatlanság-misztikának tekintenénk. A hermeneutikai vizsgálódás ugyanis — ne feledjük ezt a magától értődő s épp ezért könnyen feledésbe merülő tényt — nyelvi jellegű megértésre és megértetésre irányul. Nyelvi úton beszélünk a „belső szóról" — arról a „logoszról", amely végső soron a létről ad hírt. A megérthető lét ennyiben nyelv. A nyelv segítségével közöljük, hogy — leglényegesebb mondanivalónkat nem tudjuk szóvá tenni. Ez a feszültség megszüntethetetlen, „kihever- hetetlen", s mint ilyen csupán csak „kihordható". A hermeneutika univerzalitásának (mely valójában végességünk egyetemességére utal) tehát nem a nyelvi jelleg, hanem a sztoa és Ágoston számára egyaránt jelentős belső szónak való meg-felelés képezi alapját: a megértés egyetemessége e beszélgetés során valósul meg. Számunk írói: von Balthasar, Hans Urs Bánhegyi B. Miksa OSB főiskolai tanár, Pannonhalma Fehér M. István egyetemi tanár ELTE, Budapest Karrer, Leo egyetemi tanár, Fribourg Mártonffy Marcell OSB, Pannonhalma Nissim, Gabriel M. OP, Brüsszel Patsch, Jakob, Innsbruck Pálvölgyi Gyida, Budapest Scheuer, Manfred szemináriumi spirituális, Linz Sulyok Elemér OSB főiskolai igazgató, Pannonhalma Szász István egyetemi adjunktus, Miskolc Szombathy Attila egyetemi hallgató, Budapest Tőzsér Endre SchP, Budapest Válóczy József teológiai főiskolai tanár, Esztergom Walter, Peter tudományos munkatárs, Tübingen 156
