Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A Szentírás szociológiai megközelítése, fundamentalista olvasata és értelmei
gyümölcse. Másfelől viszont az egyházi hagyomány tanúsága szerint az egyházatyák akkor tartották kielégítőnek írásmagyarázatukat, ha sikerült nekik az elemzett bibliai szöveg értelmét kortársaik számára időszerűvé tenni. A szentírási szövegek intenciójához akkor maradunk hűségesek, ha nem ragadunk bent a Biblia nyelvezetében, hanem áthatolva rajta mindinkább megközelítjük a hit benne és általa kifejezésre jutó üzenetét, s az utóbbit összekapcsoljuk saját korunk hitbéli tapasztalataival. Korunk hermeneutikáját akkor értékeljük reálisan, ha figyelembe vesszük történeti kontextusát. E hermeneutika a történeti pozitivizmus egészséges ellenhatásaként keletkezett, és annak a kísérletnek reakciójaként jött létre, miszerint a Biblia kutatásában az objektivitásnak ugyanazok a kritériumai használandók, mint a természettudományokban. Csakhogy a bibliai események egyrészt „értelmezett események", másrészt a róluk szóló elbeszélések egzegézise szükségszerűen feltételezi az értelmezőnek szubjektivitását. A bibliai szövegek tulajdonképpen csak azokat szólítják meg, és csak azoknak tárják fel értelmüket (jelentésüket), akiknek élő kapcsolatuk van azzal, amiről a szövegek szólnak. Minden interpretátor számára megkerülhetetlen kérdés: vajon az előbbi kívánalmakat milyen hermeneutikai elmélet teszi lehetővé? A válasz — a Bizottság megfogalmazásában — eléggé általános. Mindenesetre két döntő tényezőre hívja fel a figyelmet: 1. A hermeneutikai elmélet — negative — ne a megértés normája legyen, hanem — pozitíve — a megértés eszköze. 2. Ne feledkezzék meg arról, hogy a Szentírás központi „tárgya" Jézus Krisztus élő személye és az üdvösségnek történelmünkben lejátszódott eseményei. Az írás autentikus értelmezése tehát elsőrendűen azt jelenti, hogy elfogadjuk az imént említett eseményekben csírázó értelmet, mely kiváltképpen Jézus Kiisztusban bontakozott ki. Ezt az értelmet szólaltatják meg és fejezik ki a szövegek. De hogy megszabaduljunk a merő szubjektivizmustól, a hiteles aktualizálásnak a szövegelemzésre kell hagyatkoznia, és a magyarázat előfeltételeit szüntelenül a vizsgált szöveggel kell ellenőrizni. Noha a bibliai hermeneutika az irodalmi és történeti szövegek általános herme- neutikájához tartozik, e hermeneutika az utóbbinak mégis csak sajátos esete. Sajátosságai magából a tárgyából erednek. Az üdvösség eseményei és beteljesedésük Jézus Krisztus személyében értelmet ad az emberiség egész történelmének. Az új értelmezési teóriáknak az a feladata, hogy ennek az értelemnek a teljességét feltárják és kibontsák. E feladathoz az értelem kevésnek bizonyul. Többre van szükség, nevezetesen a keresztény közösségben megélt hitre és a Szentlélek irányítására. Ha a Lélekben növekszik az élet, a bibliai szövegek elbeszélte valóságok megértése is kibővül. Az eddigi fejtegetésekből közvetlenül adódik a kérdés: vajon hány értelme (sensusa) van a sugalmazott írásnak; Kettő? — ahogy már a zsidó írásmagyarázók vélték (peshat = szó szerinti, egyszerű értelem és derash = alkalmazott, képies értelem), és nyomukban az első keresztények is gondolták a 2Kor 3,6 ("Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem pedig a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet") alapján (vagyis: betű szerinti és lelki). Vagy három ? — amint Origenész tanította a páli antropológia szerint (ITessz 5,23: „A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig"). Az első a testi, vagy literális, történelmi (szómatikon). A második a lelki-morális (pszüchikon), a harmadik pedig a szellemi vagy spirituális értelem (pne- umatikon). Vagy négy? — miként hosszú fejlődés után a középkor vallotta: elsődle- ges-literális-történeti, spirituális, illetve allegorikus-tropologikus-moralis, angogikus-misz- tikus. Vagy csupán egy? — amiképp Luther hirdette: s ez az egy a literális értelem. 148
