Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A Szentírás szociológiai megközelítése, fundamentalista olvasata és értelmei
Sulyok Elemér OSB A SZENTÍRÁS SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE, FUNDAMENTALISTA OLVASATA ÉS ÉRTELME(I) (A Szentírás értelmezése az egyházban, II. rész) A Teológia előző számában (1995/2) részletesen foglalkoztunk a Pápai Bibliabizottság okmányának (1993) a Biblia értelmezésében és magyarázatában alkalmazott új keletű irodalmi és nyelvi (nyelvészeti) módszereivel. Minthogy azonban Isten igéje emberi közösségek életében gyökerezik (vö. Sir 24,12: „Dicsőséges nép közt vertem ... gyökeret"), különböző lelkialkatú emberek közvetítésével szólalt meg és rögzült írásos formában, az ún. tudományok kínálta megközelítések is nagy haszonnal járhatnak az egzegézisben. Elsőként a szociológiai megközelítésről szól a Bizottság. Annál is inkább, mivel már a történetkritika felfedezte nélkülözhetetlen szerepét a más-más korokból származó és eltérő szociokulturális körülmények között keletkezett szövegek pontosabb megértésében (vö. Sitz im Leben). Nem csoda, hogy ez a megközelítés az utolsó húsz évben — nem kis részben a chicagói iskola hatására — teljes polgárjogot nyert az egzegetikai kutatásokban. Az előbbivel szoros kapcsolatban áll a Biblia kultúrantropológiai megközelítése. Amíg azonban a szociológiai szemlélet elsősorban a társadalmi és gazdasági szempontokat vizsgálja, addig a kultúrantropológia az élet egy sor egyéb aspektusa iránt érdeklődik, melyek nemcsak a nyelvben, művészetben és vallásban tükröződnek, hanem például az öltözködésben, ékszerek használatában, ünnepekben, táncokban, mítoszokban, legendákban, vagyis azok iránt tájékozódik, amik jobbadán az etnológiához tartoznak. Az efféle vizsgálódások mind-mind elmélyíthetik és árnyalhatják az Ó- és Újszövetség pontosabb megértését és magyarázatát. A Bizottság szerint a pszichológiának és a pszichoanalízisnek is megvan a maga sajátos, de nem kizárólagos helye a bibliai szövegek elemzésében. A lélektan és a teológia sohasem mondott le a párbeszédről. Miután a pszichológiai kutatás a tudattalan dinamikus struktúráinak a vizsgálatára is kiterjedt, a régi szövegeknek, így a Bibliának is, újabb értelmezési lehetőségei adódtak. Szerencsés helyzetben e magyarázati kísérletek gazdagíthatják azokat a dimenziókat, melyeket módszeresen a történetkritika tár fel. Az előbbi kísérleteknek köszönhetjük — többek között — a fogalmi készlettel alig kifejezhető, s ennek következtében szimbólumokba öltözködő vallási élmények jobb megértését. Érthető tehát, hogy az egzegézis és a pszichológia dialógusa nagyon gyümölcsöző lehet, kivált, ha mindkét tudomány tiszteletben tartja saját határait. A szöveg megértése az olvasó szituációjától is függ. A szöveg befogadója bizonyos szempontokat erőteljesebben hangsúlyoz, másokat viszont öntudatlanul is háttérbe szorít. A mai kontextuális olvasatok közül kettőt említ és elemez a Bizottság: az egyik szövegkörnyezete a felszabadítási teológia, a másiké a feminista teológia. A felszabadítási teológiáról a Bizottság elöljáróban kijelenti: „komplex jelenség", melyet hiba volna leegyszerűsíteni. E teológiai irányzat pontos definiálása helyett 144
