Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Söding, Thomas - Gáspár Csaba László (ford.): Maroknyi nyáj? A föld sója? - Az Újszövetség és új egyházkép keresése
elhagyja. Valójában Isten közelségének ígérete akkor is érvényes a közösségre, ha csupán „maroknyi nyáj". Ha viszont ez a jézusi kijelentés értelme, akkor az egyház nem vonulhat vissza és nem szorítkozhat a bizalmasok szűk körére, hanem ki kell törnie a világba. Hogy a roppant nehézségek ellenére miként vált ez mégis lehetségessé a Lélek erejében a kezdetekkor — éppen erről szól Lukács két műve, az evangélium és az Apostolok Cselekedetei. Lukács evangélista világra nyitott kereszténység mellett érvel, mely nem társadalmi jelentősége tükrében fogalmazza meg önazonosságát. Ez föltételezi, hogy állandóan gondoskodni kell a hitben „gyengébbekről" (vö. lKor 8-10; Róm 14k). A „maroknyi nyáj" helytelen értelmezésével szembeni alternatívára a Hegyi beszéd mutat rá: a tanítványoknak a „föld sójának", a „világ világosságának" kell lenniük (Mt 5,13-16). Ezek a képek is Jézus és az egyház nyomasztó tapasztalatát tükrözik, hogy adott percben csak bajosan tudták megértetni magukat a világgal. Ám a hangsúlyt arra a kisugárzó erőre helyezik, mely magából az evangéliumból fakad, amidőn az Ige hallgatói elfogadják: a többiek látni fogják a tanítványok „jótetteit" és ezért „dicsőítik a mennyei Atyát" (5,16). Ha Máté szándékának megfelelő módon olvassuk a hegyi beszédet, vagyis úgy mint az egyház „Magna Chartá"-játu, akkor egy olyan tanítványi közösség önazonosságának jegyeit pillanthatjuk meg benne, amely alkalmasint kicsi, de a maga módján meg fogja változtatni a világot. Olyan egyház, mely abból az ígéretből nyer erőt, hogy Isten nem hagyja betöltetlenül a tökéletes béke és a végérvényes igazságosság vágyát (5,3-12); egyház, mely időt és teret szán egy olyan istentiszteletnek, mely szóözön helyett rátalál az imádkozás éppoly egyszerű mint mély nyelvezetére (6,1-14); s végül olyan egyház, mely Isten egyetemes üdvözítő cselekvéséhez igazítja lépteit, s ezért képessé válik a gyűlölet és a erőszak leküzdésére (5,21-48). Jegyzetek: 1. G. Schulze, Die Erlebnisgesellschaft, 1993; — 2. P. Hoffmann [Hg.] Priesterkirche; — 3. G. Daut- zenberg — H. Merklein — K. Müller [Hg.] Die Frau im Urchristentum, 1983; — 4. R. Roloff, Die Kirche im Neuen Testament, 1993; — 5. A. Weiser, Miteinander Gemeinde werden, 1987/1992; — 6. D. Ze/fer, Christus unter den Göttern, 1993; — 7. H. Frankemölle, 1. Petrusbrief. 1987; — 8. H.-J. Klauck, Gemeinde zwischen Haus und Stadt, 1992; — 9. R. Schnackenburg, Die sittliche Botschaft des Neuen Testaments, 2 Bde, 1986, 1988; — 10. J. Maier, Zwischen den Testamenten, 1990; — 11. U. Luz, Die Jesusgeschichte nach Matthäus, 1993. (Kleine Herde? Salz der Erde? — Das Neue Testament und die Suche nach einem neuen Bild der Kirche. Kivonatos fordítás. In.: Herder Korrespondenz 1994.1. 25-31.0.) Fordította: Gáspár Csaba László Szerkesztőségünk mindenekelőtt azokkal a kéziratokkal foglalkozik, melyeket a közreműködő szerzők felkérésre írnak. Az önként jelentkezőktől kérjük, hogy tervezett írásaikat, illetőleg azok vázlatait a jelzett határidők előtt ÖT HÓNAPPAL szíveskedjenek a szerkesztőségbe eljuttatni. Beküldési határidők: az 1. számhoz november 1-ig — a 2. számhoz február 1-ig — a 3. számhoz május 1-ig — a 4. számhoz július 1-ig. ^ A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 84
