Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Szentségkiszolgálás felnőtteknek - az OLI "útkereső" munkacsoportja
sokszor egészen különböző lelkipásztori eljárások mutatják, hogy nem tisztázott, mi is a lelkipásztorok teendője ilyen esetekben. Van egy 1971-ben érvénybe lépett római rendelkezés, amely pontosan, s nagy lelkipásztori bölcsességgel szabályozza ezt a kérdést. (Ordo ínitiationis Christianae Adultorum, OICA, Róma. 1971. — Ismertetése megjelent a TEOLÓGIÁban 1975/1. 13-19; valamint a Hittudományi Főiskolák „Gyakorlati Teológia" című jegyzetében.) Sajnos, kiderült, hogy a papság nagy része nem ismeri ezt a rendelkezést, s kevéssé veszi figyelembe pontos útmutatásait. Ennek egyik oka az is, hogy e dokumentum mindeddig nem jelent meg magyarul. — A 70-es években az Állami Egyházügyi Hivatal is akadályozta megjelenését, mert alapvetően közösségi dimenzióban gondolkodik: arról szól, hogy a plébániai és egyéb közösségek azok, amelyek a felnőttek megtérését elindíthatják, s ugyancsak e közösségek azok — mint volt az ősegyház katekumenátusának idejében is —, amelyek „befogadják" a megtérőket, és közreműködnek, hogy azok jól felkészüljenek a szentségek vételére, s be tudjanak kapcsolódni az egyház, a plébánia életébe. Az említett munkacsoport tagjai ezzel a pasztorális liturgikus rendelkezéssel ismerkedtek az utóbbi fél évben, s elhatározták, hogy plébániáikon ennek megfelelően igyekeznek a felnőtteket, illetőleg az értelmük használatára eljutott gyemekeket a „bevezető" szentségekhez vezetni. — Készítettek továbbá egy összefoglalást, amely az OICA lényeges útmutatásait tartalmazza, — olyan formában, hogy az kézbe adható legyen a szentséget kérőnek is. A szórólapot — amelyet az alábbiakban közlünk — szeretnénk majd bizonyos érlelő- dés és hozzászólások után kinyomtatni, és minden lelkipásztorhoz eljuttatni. Az alább közölt anyag érdekes és fontos minden keresztény és lelkipásztor számára, mivel eligazítást nyújt e fontos lelkipásztori kérdésben. (Ha meglátásaik vannak e témában, kérjük, küldjék el az Országos Lelkipásztori Intézetbe, Tomka Ferenc címére: 1035 Budapest, Kórház u. 37.) Felnőttek, fiatalok keresztelése, bérmálása, elsőáldozása Gyakran előfordul, hogy felnőttek, fiatalok felfedezik: Isten létezik! Felfedezik Krisztus tanításának és a katolikus egyháznak szépségét, erejét, s szeretnének maguk is Jézus követőjévé válni, — szeretnének megkeresztelkedni, elsőáldozáshoz járulni. Hasonlóan gyakori, hogy olyan szülők, akiket korábban nem vonzott a kereszténység vagy eltávolodtak attól, egyszerre újra találkoznak Jézussal, az egyházzal, s szeretnék nagyobb gyermekeiket is megkereszteltetni, vallásosan nevelni. — Mi tehát az útja, ha felnőttek, fiatalok, gyermekek meg szeretnének keresztelkedni, elsőáldozáshoz, bérmáláshoz akarnak járulni? Sokan azt szeretnék, hogy amint például a keresztséget kérik, a lelkipásztor azonnal szolgáltassa ki azt. Esetleg hivatkoznak arra, hogy saját gyermekkorukban vagy ma is egy másik plébánián rövid előkészítéssel megkereszteltek, elsőáldozáshoz engedtek valakit. Mit mond a katolikus egyház? Amikor valaki megkeresztelkedik — hasonlóan, ha áldozik vagy bérmáláshoz járul —, azt jelzi, hogy Jézus törvényei szerint új életet akar élni az egyházban. Isten ehhez adja majd erősítő és megszentelő, felszentelő segítségét, kegyelmét. Áz egyház meghív minket, — hogy vegyük komolyan Istent, akinek a szentség vételével átadjuk életünket, és fogadják el Isten egyházát; — hogy vegyük komolyan önmagunkat, döntésünket. Ha igent mondunk Istennek, akkor azt éretten, felkészülten mondjuk ki. 57
