Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: Gazdaság és erkölcs keresztény szemmel
A keresztény embernek is van véleménye a gazdasági élet jelenségeiről. A keresztény erkölcstan mindig is érzékeny volt erre a kérdésre, és az adott kor viszonyainak megfelelően határozott véleményt formált, erkölcsi tanítást nyújtott. Ha manapság ismét foglalkoznunk kell a gazdasági élet etikájával, akkor egy megváltozott, planetáris világ viszonyai között kell ezt megtennünk, melyben úgy tűnik, egyre kevésbé érvényesül az igazságosság. Világméretekben növekszik a gazdasági szintkülönbség szegény és gazdag nemzetek, sőt földrészek között. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az emberiség egyik — éspedig nagyobb — része azért nem tud nyugodtan aludni, mert éhezik; a másik — kisebb — része pedig azért nem tud nyugodtan aludni, mert fél a nagyobb, az éhező résztől. A keresztény ember nem hallgathat a nemzetközi viszonyokban tapasztalható égbekiáltó igazságtalanságok láttán. Mennyiben aktuális a hagyományos katolikus erkölcstan? Amikor a gazdasági élet erkölcsi problémáival foglalkozunk, annak tudatában cselekszünk, hogy ezt a katolikus erkölcstan minden korban megtette, de a mai helyzetben újra kell fogalmazzuk utóbbi néhány tanítását. A XVI-XW. század morálisa már foglalkozott a kereskedelem, az igazságos ár, a tőzsde és az adó kérdésével, de természetesen nem tehette ezt egy planetáris gazdasági élet vonzatában, mert a kor még csak Európában, azon belül is csak Nyugat-Európában gondolkodott, és csak annak számára fogalmazta meg tanítását. A XVII- XVm. századi kazuisztika fő érdeklődése a tulajdonra, a lopásra és a lopott érték jóvátételére szorítkozott, morális tankönyveink nagy része ma sem lép túl ezen a horizonton. Az egyház szociális támlásának kialakítását az európai ipari proletariátus tömeges megjelenése váltotta ki. Az elmúlt mintegy száz év alatt sikerült pótolni a korábbi mulasztásokat, de még mindig van teendő a teológiai reflexió számára. Jogos-e az erkölcsi érdeklődés a gazdasági életre vonatkozóan? A gazdasági életnek megvannak a belső szabályai. Van olyan vélemény, mely szerint az erkölcsi tanítás, az etika illetéktelenül akar beavatkozni a közgazdaságtan dolgába; csak az elosztásával hivatott foglalkozni annak, amit a gazdaság megtermel, hiszen illetékessége csak a megtermelt javak végső rendeltetésére szorítkozik. A közgazdaság feladata foglalkozni a gazdasági célirányossággal, az eszközökkel, a gazdasági élet törvényeivel, mert ezeknek nincs erkölcsi vonatkozásuk. Ezzel szemben úgy véljük, hogy az eszközök rendje és a célok rendje közötti különbségtétel absztrakt és irreális. Ugyanis szoros összefüggés áll fenn a kettő között. A gazdasági viszonyok meghatározzák az emberi életet. Ezért az egész gazdasági életnek, a maga teljes terjedelmében, és nem csak végső céljában, erkölcsi jelentősége van. A javak termelése, körforgása, a javakat megtermelő és cserélő emberek közötti kapcsolatok, a termelésre és kereskedelemre vonatkozó döntések, ezek anyagi vonatkozásai mind meghatározzák az emberek közötti kapcsolatokat és így az egyén önmegvalósítását és az emberi történelmet is. Megszoktuk azt, hogy a gazdasági élet törvényszerűségeivel a politikai gazdaságtan foglalkozik. A vallás nem érvényesíthette szempontjait, mert elfogadtuk azt az elvárást, hogy a vallás szorítkozzék a magánéletre. Ha ezt kényszerűségből meg is kellett tennünk a pártállami viszonyok közepette, nem szabad ugyanebbe a hibába esnünk a liberalizmus eszméit hallgatva. Nem igaz az, hogy nem lehet a gazdasági életre vonatkozó nézetek alapfeltevéseit keresztény szemmel újra megvizsgálnunk, és megállapítanunk azokat a pontokat, amelyek szinte megváltoztathatatlannak tűnnek, bár változtatást követelnek. így például, ha azt halljuk, hogy a gazdaságban erkölcstelennek kell lenni, mert a többiek is erkölcstelenek, és nem marad talpon az, aki erkölcsös: mindezt téves nézetnek kell tekintenünk, hiszen hosszú távon a tisztességes magatartás a kifizetődő. 30
