Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarnay Brúnó: Keresztény értékek és a katolikus sajtó

3.2. Ez az értelmezés nem lehet önkényes és laza, de nem lehet túl merev sem. Számolnia kell azzal, hogy a hitigazságok között hierarchia érvényesül (Unitatis Redintegratio). Ennek a hierarchiának világos kritériuma: annál alapvetőbb valamely hitigazság, minél szorosabb kapcsolatban van Jézus Krisztussal, aki a maga személyében a kinyilatkoztató isteni Bölcsesség. Az Újszövetség és a korai egyház krisztológiájának alakulására döntő hatással volt az Ószövetség bölcsesség-irodalma: Krisztus az isteni Bölcsesség, akiért minden teremtetett, és akiben minden fennáll. — („Minden őáltala lett" — „...az emberek világossága" stb.)

3.3. Ebből adódik, hogy az Ige, az igazság „a Másokban" is tükröződik, jelen van, működik és hat. Az egyes ember ugyanúgy, mint az egyház maga, mások tükrében ismeri fel és tudja értékelni, megítélni önmagát. Ismét ősi keresztény felfogás, az apologéták korától a Tridenti zsinatig. — Melchior Cano, Trident vezető teológusa a „teológiai helyek" között felsorolja a történelmet, a ratio humana-t és a bölcseletet is.

A keresztény sajtónak kritikával és értékeléssel kell figyelnie a más véleményeket, más áramlatokat, más kulturális feltételek között gondolkodó-cselekvő, más alkatú személyeket és csoportokat. „Örömmel és tisztelettel fedezzék fel az Ige magvait."10

3.4. A személyes elkötelezettségnek és a mások értékelésének ez a feszültsége megkívánja a tárgyilagosságot. Az elfogultság minden megnyilvánulásában ellenkezik az Evangélium szellemével: „Nem vagy messze az Isten országától!" Ez a tárgyilagosság tárgyi ismereteket, tudományos felkészültséget és tudományos lelkiismeretességet kíván. Szakértőkkel kell konzultálni, szakszerűen fogalmazni. A tudományt csak ezen az áron tudjuk a hittel megvilágítani és mélységes, gyakran egyáltalán nem szembeszökő összhangját megmutatni. Égetően szükséges ez a tudományos józanság a mi napjainkban és a mi hazánkban: keletje van a sarlatánságnak, a dilettantizmusnak.

4. Az utolsó tételeket az Apostol szavaival foglom össze: „Ti szabadságra vagytok hivatva!" és a jánosi fogalmazásban: „Az Igazság szabadít meg benneteket!" Az egyház minden útmutatása, intézményes tanítói tisztsége az önkénytől, a szubjektivizmustól, az amatőr spekulációktól való felszabadulást szolgálja („Veritatis Splendor"). Az ilyen útmutatások kötelező erejűek, de nem hallgatást, hanem korrekciót követelnek, nem akadályozzák a kutatást, hanem utat mutatnak helyesebb módszerek, egyenesebb utak felé.

4.1. A keresztény szabadság a félelemtől és aggodalmaktól való felszabadulást is jelenti. Nem szabad, hogy a keresztény publicista attól tartson, nem lesz divatos, nem fogják elegen olvasni, ha kimondja az igazságot. De attól se riadjon vissza, hogy észrevételei, kifejezésmódja túlságosan újnak, szokatlannak tűnnek fel. Nem gátolhatja félelem az egyházon kívül állók bírálatától, — nem akadályozhatja az sem, hogy az egyházon belül esetleg hívő emberek megütközésével számolhat.

4.2. Felelősség jellemezte a keresztény iratok szellemét már az apostoli kor irataiban: az egyházi irodalom — sugalmazott vagy hagyományozott műfajaiban — éles különbséget mutat fel a kor pogány világának szkeptikus és egyszersmind hiszékeny, zavaros propagandairataival szemben. — Nagyon tanulságos az apostoli egyház világát párhuzamb i á' • lítani a mi jelen világunkkal: hasonló keresés, hasonló szkepszis és hasonló hiszé enys- g.

Az ember nem tanul a történelemből, még a közelmúlt válságaiból sem í y a mi ta núságtételünk telve lesz nehézségekkel és keresztek’: ;1. Mások sokk bőség sebb anyagi eszközökkel rendelkeznek, sokkal inkább enge Ihetnek a reklámok stí usának. És minden kísértésünk között is a legvégz tesebb: a 1 mondás, a rezignáció. Hadd idézzem történelmünk egyik legtürelmesebb, leghiggadtabb és ezért sikeres nagyságát, Deák Ferencet: „Tudok én küzdeni remény nélkül is." Az ókor maradandó sztoikus etikájának nemes apatheia-ja visszhangzik ebben a mondatban. A keresztény hit azonban reményt ad, reményt éleszt, és ez a remény szilárd. „Jézus Krisztus által jutottunk hozzá a kegye25