Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarnay Brúnó: Keresztény értékek és a katolikus sajtó
mány megcáfol olyan hiedelmeket, amelyeknek világnézeti vonatkozásuk is van: a fehér ember civilizációjában ezt jelentette Ázsia és Amerika népeinek megismerése, a geocentrikus világkép megváltoztatása, az élővilág kialakulásának tudományos magyarázata a transzformizmus változataival, majd az ember tüzetesebb megismerése biológiai, lélektani, ökológiai tekintetben. Új alternatívák kínálkoztak a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés terén. Az iparosodás követelményeinek megfelelően megindult a lakosságnak a falvakból a városokba költözése, ami megszüntette a családias falusi „tribá- lis" szokásokat, kötöttségeket és erkölcsöket, felfüggesztette a közvélemény szabályozó szerepét. A tekintély és értékek válságának döntő jelentősége van olyan történelmi szakaszokban, amikor a hatalmi rendszer gazdaságilag és politikailag csődbe jut. 1.7. Ám a szekularizációnak negatív vonásai is vannak: nemcsak a régi tekintélyek inognak meg, hanem általában az ember növekedését és stabilitását szolgáló, mértékadó nevelő tényezők roppannak össze. Az egyén nem könnyen igazodik el az információk és ideológiák inflációja közepette. Ugyanígy módosítja a társadalom érintkezési formáit a női munka igénybevétele a termelésben, ami mind a világ gazdasági helyzete, mind a családok megélhetése szempontjából elkerülhetetlen. Más kontinenseken a nyugati technika, racionalizmus és szórakoztatóipar okozott hasonló válságot. Saját, vallási alapokon nyugvó konzervatív berendezkedésük kihívás volt a tekintélyek elleni fellépésre. Az értékválság okai között nálunk is komolyan mérlegelni kell szekularizmus és fundamentalizmus polarizációs hatását: olvasóink jórésze a régiből kiábrándult progresszív, vagy az újtól aggódó, nosztalgiás fundamentalizmus felé fordul. Különös vegyülékét találjuk e két szélsőségnek a számban rohamosan növekvő „új vallásosság" mozgalmai között. 2. A hírközlő eszközök, a katolikus sajtó részt kell, hogy vegyenek abban a kockázatos vállalkozásban, amely a szabadság elfogadása és formálása. A „lélkiismeret kultúrája" — amelyről a katolikus tanítói tisztség gyakran nyilatkozik — azt is jelenti, hogy a tisztán szubjektív, talán nemes indítékokra, jóhiszeműségre és jószándékra épülő „motívum-etikát" okvetlenül ki kell egészíteni a „felelősség etikájával". Ez azt jelenti, hogy nem csupán az egyén benső élményeiből, átélésének intenzitásából eredő diszpozíciók döntik el választásaink és cselekvésünk értékét, hanem a tettek következményeinek alapos megfontolása, a jövő lehetőségeinek nyomonkövetése.6 2.1. Azt is jelenti: nem elégséges az, hogy eszményeink szentek és nemesek legyenek. Az értékvalósítás feltétlen követelménye a célravezető eszközök, módok és módszerek helyes megválasztása. Az eszmények értékét nem döntheti el a siker, az eredmény — de mutathat a sikertelenség, a kudarc, a kivitelezés, a másokra való hatás eszközeinek hiányaira és tévedéseire. Nem csupán a cél, hanem a módszer megválasztása is felelősségünk körébe tartozik. 2.2. Mindazonáltal nem eredménytelen az értékek meghatározásának argumentativ kutatása. A keresztény gondolkodás a kezdetektől fogva vallotta az emberi értelem és erkölcsi tudat erejét, a hit elfogadhatóságának racionalitását. Számos, egymással ellentmondó nézet áll ugyan szemben az emberi élet értelmével kapcsolatban, amire a szabad értékválasztás épül, mégis lehetséges bizonyos alapvető erkölcsi értékek feltüntetése „ad absurdum" érveléssel. Az igazság mint érték követelménye mellett így érvelnek: kifejezetten állítani, hogy „nincs igazság" — nyilván ellentmondó. Természetesen nem abszurd e kijelentés nélkül egyszerűen tartózkodni minden, érvényességre igényt tartó megállapítástól.7 Ugyanígy: ki lehet mondani, hogy az őszinteség nem érték, sőt a ferdítés, elhallgatás, hazugság adott esetben célszerű vagy megengedett. Ha ezt a véleményt — egyes esetekben gyakorlati eredményessége alapján — általánosan érvényes ítéletként mondják ki, már el23
