Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarnay Brúnó: Keresztény értékek és a katolikus sajtó
Tarnay Brúnó OSB KERESZTÉNY ÉRTÉKEK ÉS A KATOLIKUS SAJTÓ 1. Az értékválság és az értékek tisztázása nem akadémikus-teoretikus kérdés. Szoros kapcsolatban van az egyén és a társadalom életének formálásával, létével. Az értékfelismerés, értékek felé igazodás hiányát, gyakran beteges torzulásait napról napra fájdalmasan tapasztaljuk. 1.1. Értékekre épülnék a normák. Az értékeket az emberek nem filozofikus meghatározások vagy taxatív felsorolás alapján fogadják el, hanem a környezet életéből, a körülvevő világ atmoszférájából sajátítják el. A hűség, igazságosság, önzetlenség, szeretet nem tanítható definíciókkal, ezeket mintegy belélegzi az ember, már prenatális lététől kezdődően. Döntő hatással vannak egész életünkre az anya érzései, szeretete vagy elutasítása, egészsége, megpróbáltatásai vagy lelki-testi harmóniája a magzat kihordása időszakában. Egyre jobban alakul az otthon légkörében: délben az asztalnál, este a lefekvés és az alvás idején, a szülők és a testvérek egymás iránti magatartásában. Egy alkalommal megkérdezték Albert Schweizertől: hogyan lehet egyáltalán nevelni? így felelt: „Először is: jó példával. Másodszor: jó példával. Harmadszor jó példával!" Az értékek elfogadtatásának egyetlen módja tehát a gyakorlat, az élet. 1.2. Az értékek teljes listáját és rendjét magasabb szinten ennek ellenére érvekkel kell alátámasztani. A közösen, nagyobb egységek számára felállított értékrend szabhatná meg a köz, a társadalom magatartásmintáit. Ezek közlésében meghatározó szerepe van a hírközlő, közvélemény- és köztudatformáló tényezőknek, így az elkötelezett katolikus sajtónak is. Ennek a feladatnak, hivatásnak teljesítése két okból is rendkívül nehéz: először azért, mert sokarcú kultúránkban igen különböző tényezők hatnak a közfelfogásra. Az utca, a pajtások, a reklámok, az üzleti kínálat, a politika, — főként mióta folyamatosan értesülünk ennek eseményeiről nemzeti és nemzetközi vonatkozásban. A történeti változásokat nem csupán mint események időbeli sorát éljük át, hanem történeti tudatot alakítanak ki bennünk. Történeti tudatunk van, amikor észrevesszük, hogy mások másként, más körülmények és szokások szerint élik az életet. A fiatal érzékenyen észleli, hogy pajtásainak lakása más, mint az övék, hogy különbözőképpen imádkoznak és ünnepelnek. További differenciálódást jelez a népcsoportok és népek szokásainak, erkölcseinek eltérése. Fájdalmasan észleljük a konfliktusokat, amelyek ilyen különbségek eredői. 1.3. Az „alapvető értékek" (Grundwerte) vitája hosszú évtizedek óta folyik, világméretekben. Jelentősebb egyetértést, konszenzust távolról sem sikerült létrehozni. Még a tisztán politikai „emberi jogok" kongresszusának végső eredménye is kiábrándító nézeteltéréseket mutatott meg. Ilyen konszenzus a mai glóbuszon egyébként is csak az értékek birodalmának minimumát tartalmazná („amit mindenki megszavazna"). Ilyen minimum még a véres konfliktusok elkerülését sem biztosítaná. A valódi, gyakorlati életre pedig ez az érték-minimum alig volna hatással: az ember nap mint nap az értékek teljességéből él, cselekszik, dolgozik és szenved, mert azt a kérdést: miért teszem, szenvedem el, igyekszem elérni mindezt — az elfogadott, elsajátított értékskála határozza meg. Motívumokat, indítékokat mindig az értékek integrált birodalmából merítünk. 1.4. Mi az oka ennek az eredménytelenségnek? A kulturális egységek különbözőek, és az azonos egységen belüli közvélemény is megoszlik. Nem alap nélkül állítja F. X. Kaufmann1, hogy ma aligha beszélhetünk „közvéleményről": a közfelfogás elmosódott konglomerátum, sokértelmű, ellentmondó, sőt antagonisztikus. Belső ellenségeskedés jellemzi. 21
