Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KÖRKÉP - A család Isten tervében (részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából)
A szülők Isten gyermekeiként tekintsék gyermekeiket és emberi személyként tiszteljék őket. Úgy nevelik gyermekeiket, hogy maguk is engedelmesnek mutatkozva a mennyei Atya akarata iránt, teljesítik az isteni törvényt. A szülők gyermekeik nevelésének első felelősei. E felelősségükről elsősorban az otthon megteremtésével gondoskodnak, ahol a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az önzetlen szolgálat a szabály. Az otthon az erényre nevelés alkalmas helye Megkívánja a lemondás, a helyes ítélet, az önuralom gyakorlását, amely minden igazi szabadság feltétele. A szülők tanítsák meg a gyermekeknek, hogy „a fizikai és ösztönös távlatokat a belső és lelki távlatoknak" vessék alá. A szülők súlyos feladata, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha képesek saját hibáikat beismerni előttük, jobban tudják irányítani és javítani őket: „Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, aki megfenyíti fiát, örömét leli benne" (Sir 30,1-2.). „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint" (Ef 6,4.). Az otthon természetes közeg arra, hogy az emberi lény a szolidaritásba és a közösségi felelősségbe bevezetést nyerjen. A szülők megtanítják gyermekeiknek, hogy tartózkodjanak a megalkuvásoktól és a lezülléstől, amelyek az emberi társadalmakat fenyegetik. A házasság szentségének kegyelmével a szülők megkapták gyermekeik evangeli- zálásának felelősségét és kiváltságát. A legkisebb kortól kezdve bevezetik őket a hii titkaiba, amelynek gyermekeik számára ők az „első hírnökei". Zsenge gyermekkoruktól kezdve bekapcsolják őket az egyház életébe. A családi élet mikéntje táplálhatja azt az érzelmi hozzáállást, amely az élő hit hiteles előkészítője és fenntartója maradhat az egész élet folyamán. A szülők általi hitre nevelésnek a legzsengébb gyermekkorban kell megkezdődnie. Ez történik akkor is, amikor a családtagok kölcsönösen segítik egymást, hogy a keresztény élet tanúságtétele által az egyházzal egységben növekedjenek a hitben. A családi hitoktatás megelőzi, kíséri és gazdagítja a hit tanításának más formáit. A szülők küldetése az, hogy megtanítsák gyermekeiket imádkozni és felfedeztessék velük istengyermeki hivatásukat. A plébánia a keresztény családok eucharisztikus közössége és liturgikus életének központja; a gyermekek és a szülők hitoktatásának kivételes helye. A gyermekek a maguk részéről hozzájárulnak szüleik szentségben való növekedéséhez. Egyenként és mindnyájan jóindulattal törekedjenek az egyetértésre anélkül, hogy belefáradnának a kölcsönös megbocsátásba, amelyet a megbántások, veszekedések, igazságtalanságok és egymás elhanyagolása megkívánnak. Ezt sugallja a kölcsönös szeretet. Krisztus szeretete pedig megkívánja azt. (Vö. Mt 18,21-22; Lk 17,4.) A gyermekkorban a szülők tisztelete és szeretete először is a gondoskodásban nyilvánul meg, amelyet gyermekeik felnevelésére, fizikai és lelki szükségleteik kielégítésére szentelnek. Növekedésük során ugyanez a tisztelet és ugyanez az odaadás vezeti el a szülőket arra, hogy megtanítsák gyermekeiknek értelmük és szabadságuk helyes használatát. Mivel a szülők gyermekeik nevelésének első felelősei, joguk van olyan iskolát választani számukra, amely megfelel saját meggyőződésüknek. Ez alapvető jog. A szülők kötelessége a lehetőség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az még inkább segítse őket keresztény nevelői feladatukban. A hatóságok feladata az, hogy biztosítsák a szülőknek ezt a jogát és biztosítsák a tényleges feltételeket annak gyakorlásához. Felnőtté válva a gyermekek feladata és joga, hogy foglalkozásukat és életállapotukat megválasszák. Ezt az új felelősséget a szülőkhöz fűződő bizalmas viszonyban vállalják magukra, akiktől önként kérdezzék meg véleményüket és kérjenek tanácsot. A 227
