Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Tarnay Brúnó OSB-vel. A teológia mai feladatairól
Viszont a nyelvezet, a kifejezésmód, az argumentálás módja tekintetében csak saját korával együtt dolgozhat a teológus. Az újskolasztika hanyatló szakaszának alapvető hiánya volt, hogy archaizálóvá, sőt érthetetlenné lett a teológiai diszkurzus. Röviden szólva: a teológiát igen sok új felismerés, új problémák felvetése gazdagíthatja. Erről tett tanúságot — igen sok más teológuson kívül — Vojtyla bíboros Max Scheler ismertetésével vagy Edith Stein Edmund Husserl tanítványaként. Nem tartom indokoltnak az analitikus bölcselettől vagy — egészen más vonatkozásban — a mélylélektantól való idegenkedést sem. Az igazság kétségtelenül egy, egyetemes és maradandó, de felismerésének nagyon különböző útjai vannak. — Ön foglalkozott különféle vallási kultuszokkal, szektákkal, a közelmúltban könyve is jelent meg ezekről. Hogyan foglalná röviden össze az egyház által kezelendő probléma lényegét? — Ama sokakat foglalkoztató és aggasztó „pszichokultuszokat" tünetnek tekintem. Racionalizmus és irracionalizmus, individualisztikus „önmegvalósítás" és fanatizmusba torkolló technikák, gyakran tehetetlennek bizonyuló liberalizmus és már-már elfelejtett diktatúrák utáni nosztalgia egész kultúránkat veszélyeztetik. Nagyon sajnálom, hogy könyvemben olyan tényekről is írnom kellett, amelyekről nem szabad hallgatni. Korunk kétségtelen betegségeire a kultuszok túlzásokkal, gyakran patologikusán reagálnak. Nem szeretném azonban, ha elfelejtenénk az egyház erre vonatkozó nyilatkozatait. Rövid írásom 5. fejezetében ismertetem és kommentálom az Apostoli Szentszék 1986-ban közzétett nyilatkozatát, amely mérlegre teszi ezeknek az áramlatoknak értékelhető és bírálandó vonásait. Ennek értelmében a kultuszok létezése és gyarapodása „kihívás a lelkipásztorkodás számára". Arra kell ráébrednünk, hogy mit mulasztottunk, mit nem teszünk, amit mások másként, sokszor tőlünk egészen idegen módon megtesznek. Az Apostol szavait idéztem: „Vizsgáljatok meg mindent, ami jó, azt tartsátok meg! Minden rossztól óvakodjatok!" (ITessz 5,21-22.) Feltétlenül szükségesnek tartom a kultuszoknak, mint szimptómáknak interdiszciplináris vizsgálatát és megvitatását. Ebben részt kell vennie a vallástudományoknak, a lélektan, a társadalomtudomány, a teológia képviselőinek. —Mit javasol a felnövekvő fiatal teológus-generációnak? Közismert, hogy—akár papok, akár világiak—elfoglaltságuk sokrétű. Mégis, a fiatal teológiai doktorok, akik esküvel is ígérik a vonatkozó további munkát, — hogyan dolgozzanak, milyen munkatervet ajánl számukra? — Csak egy-egy kérdésre korlátozott tudományos munka irányítása és felülbí- rálata a feladatom, nem mernék általánosan érvényes axiómákat felállítani. Inkább a kutató és alkotómunka feltételeire hívnám fel a figyelmet. Nincs tudományos teológia imádságos, „térdeplő teológia" nélkül. Nincs használható és megbízható teória az élet tapasztalata nélkül. És nem volna hitele a teológiának a hívek, a közélet, a másként gondolkodók előtt, ha nem volna meg bennük az ép hit öntudata. Egyesek a teológia kritikai munkáját a Tanítóhivatallal szembenálló „szervezett ellenállásnak" nevezték. Ez rágalom. Az ilyen vádakkal szemben csak nagyon alapos tudás, az információk és személyes tapasztalatok bősége, a világ és az ember válságainak elfogulatlan tudomásulvétele állhat meg. Nagyon örülök annak, hogy olyan sokan keresik ma a teológiai tanulmányokban a hit erősödését, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők. Az ilyenekért a teológiai tanárnak érdemes komoly áldozatokat hozni. F. sz. 223
