Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Csóka Gáspár: Szent Benedek, a béke követe - VI. Pál pápa 30 éve nyilvánította Európa védőszentjévé
KÖRKÉP Csóka Gáspár OSB SZENT BENEDEK A BÉKE KÖVETE VI. Pál pápa 30 éve nyilvánította Európa védőszentjévé A századok folyamán már annyiszor egységét és békéjét kereső Európában az idén fokozott figyelemmel emlékezünk Szent Benedekre mint Európa védőszentjére. Az ősi pannonhalmi bazilikában éppúgy, mint a 900 éves alapítására emlékező Bátán. Arra a Szent Benedekre emlékezünk, akinek lelkülete, szelleme és kultúrája egységet tudott teremteni Róma, Prága és Pannonhalma, a német Niederaltaich és Bakonybél, a francia Saint Gilles és Somogyvár között. Ennek az egységnek szükségességét egyre inkább átérezzük napjainkban is, amikor bizalmatlansággal, aggódással töltenek el bennünket mindazok a jelenségek, amelyek nagyon is ingatag, törékeny szabadságunkat és békénket veszélyeztetik. Szükségünk van rá, hogy erőt merítsünk Szent Benedek békét teremtő és reményt sugárzó lelkületéből. Nyitottaknak, készségeseknek kell lennünk annak a lelkületnek a kialakítására, amelynek gyümölcse a béke, a türelem és a megértés, mások jogos érdekeinek tiszteletben tartása, a lelki és szellemi egységet elősegítő, minden igazi emberi érték megbecsülése. Benedek lelkületének gazdagságából ma csak erre az egyre figyeljünk: hogyan tudott ő közösségében, de évszázadokra előremutatóan is, a belső egység és a béke követe lenni? Ez a ráfigyelés talán nem is lesz nehéz, mert mindannyian azt a hangot halljuk meg leginkább, amire érzékenyek vagyunk, amire magunk is vágyakozunk. Kérdezzük meg ezért: milyen Szent Benedek emberképe? Vajon tud-e ez az ember a mi magunk és korunk közösségeinek egyik legnagyobb szükségletére, tud-e mindannyiunk békevágyára felelni? Tud-e a Szent Benedek nyomán járó ember békét, megbékélést és reményt sugározni békéden és sokszor már-már teljesen reményt- vesztett korunkban? Szent Benedek embereszménye a magában Istennel kiengesztelődött, megbékélt ember, aki képes arra, hogy kifelé is kiengesztelődést, békét teremtsen és reményt nyújtson. Benedek eszménye nem a rendkívüli vallási adottságokkal rendelkező ember, nem a rendkívüli teljesítményeket felmutató aszkéta. Nem, hanem a bölcs és érett ember, aki ért ahhoz, hogy az embereket egymással összekapcsolja, aki meg tudja teremteni maga körül a béke, a bizalom és a kölcsönös megértés légkörét. Szent Benedek szemében mindennek lényeges feltétele a másik ember titkának megbecsülése és másságának elfogadása. Nem hiába írja a Regula 72. fejezetében, hogy a testvérek, a közösség tagjai előzzék meg egymást a tiszteletadásban, a legtürelmesebben viseljék el egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait, versengve engedelmeskedjenek egymásnak, és senki se azt kövesse, amit a maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Mindez nem szolgál mást, mint a közösség békéjét. S ez a béke Szent Benedek számára fontosabb, mint a nagy aszkétikus teljesítmények. Ezért nemcsak a legkiválóbbakat fogadja el, hanem a gyengéket is. S éppen a közösség belső békéje érdekében számol mindegyikük adottságaival, igényeivel. Kell, hogy legyen olyan, amiért az erősek lelkesednek, de a gyengék se riadjanak vissza. Tudja, hogy az elégedetlenség tönkre teszi az egyes ember és a közösség előrehaladását. A béke ezzel szemben épít. A béke légkörében növekszik a buzgóság. De ez 19
