Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Mártonffy Marcell: A vád szava és az egység lelke - az evangéliumi kommunikáció kérdéséhez
von vádat: az ártatlanság ítélkezést nem ismerő ítéletét—a Római levél imént idézett szakaszának igéjével: „égő parazsát" (Róm 12,20). A Sátán igazságot tudhat magáénak: emberismeret szól belőle, amikor azt feltételezi, hogy Jób „szemtől szembe fogja káromolni" Istent (Jób 1,11), azaz a vádló logikáját követve maga is vádaskodik majd. Korlátozott igazságának azonban el kell némulnia a szeretet határtalanságával szemben. A törvényszék-metafora, amelyben Isten ítélőbíróként, a Sátán ügyészként (katé- gorón), az ember pedig vádlottként szerepel, s amelyet a zsidó és arám hagyomány közvetítésével4 az Újszövetség és a belőle táplálkozó keresztény hagyomány meghatározó toposzai közé sorolt, Jézus ígéretében és közvetítő művében úgy egészül ki egy további elemmel, az „ügyvéddel" (paraklétosz — Szószóló) — a Szentlélek szinonimájával —, hogy közben kulcsszava, az ítélet (kriszisz) jelentésében lényeges módosulás következik be. Az erősen antropomorf bíróság-képzet, amely a bűnért járó isteni büntetés és a jótettekért járó „fizetség" szkémájára építi Isten Országának törvényes rendjét, Jób könyvében megrendül, Jézus fellépése, kereszthalála és a Lélek kiárasztása után pedig már inkább kövületként él tovább, ha mégoly szilárd kövületként is. Az az ítélet, amelyben helye van a „kategorikus" vád logikájának, a „katégoron", a Vádló „kitaszíttatásában", „e világ fejedelmének kivettetésében" (vö. Jn 12,30) immár maga a Vádló és a vád ellen fordul. Jézusban a megbocsátás és az irgalom „hívószava", a kereszthalál csendje és Isten végső válaszának szavakba nem foglalható katarzisa — Isten és az ember dialógusának a kozmosz egészére kiható szakasza — oly módon tartóztatja fel a megromlott — váddá lett — kommunikáció reménytelen folyamatát, hogy a vád alá helyezett embert a védelemnek (a Szószólónak) engedi át. A megosztás diaboloszát és diabolikus szavát Jézus kommunikációjában, amely legmélyebb értelmét a Lélek közlésében nyeri el, az egység szimbóluma, a megértés, az ítéletről való lemondás és a kiengesztelődés egyetemessége váltja fel. A vád szavát az egység Igéje és Lelke, a „Legyenek mindnyájan egy" (Jn 17,21) ökumenikus parancsolata és e parancs megvalósítását segítő kegyelmi műve, a Szentlélek munkálkodása váltja fel. Amint Jézus indulata, a „jaj nektek" igék szekvenciája (Lk 6,24-26), amely a társadalom szféráját átjáró bűn felett hangzik el, nem a másik ember személyi méltóságát csorbító vád, hanem a bűn kollektív hatása ellen felszólaló prófétikus panasz®, úgy passiója sem az erős szó ellentéte vagy elnémulása. Csak annyiban passzivitás, amennyiben a diabolosz aktivitásának megfordítását is jelezni hivatott. A vádló a szétvetés (diabolé) tevékenységét űzi (az evangéliumokban többször találkozunk a diabolikus működés gesztusnyelvi megfelelőivel: a gerázai megszállottat ide-oda dobálja a démon, a házasságtörésen ért asszonyt erővel vonszolják Jézus elé, stb.) — kivettetésében azonban tevékenysége önmaga ellen fordul. Jézus az egybegyűjtés művét viszi végbe igehirdetésében és cselekedeteiben — szimbolikus tette a „világ fejedelme" letaszíttatásának ellentettje: „Én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok" (Jn 12,32). A védelmezés, a vonzás, a vád felfüggesztése, az egységteremtés az ítélet új rendjének beköszöntét jelzi. Az „ítélet" szavának — főként János evangéliumából kiolvasható — gazdag jelentésámyalataira itt most nem térhetünk ki. További vizsgálódást igényelne annak a különös folyamatnak a pontos végigkövetése, amelynek során az ítélet sajátos helyére kerül Isten és az ember, az ember és a másik ember kommunikatív viszonyában. Mindenesetre feltűnő, hogy e hely nem annyira egy, emberi-társadalmi intézményről mintázott isteni bíróság statikus szerkezetéből adódik, hanem sokkal inkább az átadás dinamikájába illeszkedik: mintha a vád — a hárítás láncreakciója — megállítását az az ellentétes irányú mozgás szavatolná, amelyet az ítéletről való lemondás irányít. A bűnösség rendjében a felelősség hárítása jelöli ki a megromlott emberi beszéd pályáját, a megváltás rendjében a teremt198
