Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: Gazdaságetikai kérdések
árujáért, aki pedig vásárol, épp az ellenkezőjét véli. Kettejük között a piaci viszonyok döntenek, amelyek nem foglalkoznak azzal, hogy az egyik ár igazságosabb a másiknál, hanem egyszerűen megállapítják: ez az ár, és ezért az ámért ezt lehet kérni. (Turgot, R.G. 1844. 126. o. — Pantaleoni, M. 1889.172. o. — Einaudi, L. 1950. 8. o.) Oswald von Nell-Breuning S.J., a nagy katolikus szociálteológus véleménye ezzel szemben az, hogy túlhaladva az egyéni érdekeken, rendszerben kell nézni az árucsereviszonyokat, és amikor az árucsere létrejön, akkor tekintettel kell lenni arra is, hogy az egyes gazdasági közösség egészének érdekét kell szem előtt tartani, tehát biztosítani kell mindazoknak az életszükségletét, akik részt vettek az egyes áruk előállításában. (1935.1. 93-110. o.) Az egyes termékek ára nem azért igazságos, mert az árunak ámhoz való viszonyát fejezi ki, hanem mert részét képezi egy olyan rendszernek, amely a földi javak igazságos elosztását teszi lehetővé. Az egyes termékek ára tehát nem lehet addig igazságos, amíg nem tekintjük azt az igazságos árak rendszere egyik részének. A közgazdászok individualisztikus szemléletével szemben tehát elegendő egy kis kiegészítés a hagyományos morális szemléletéhez: rendszerszemlélet keretében továbbra is beszélhetünk igazságos árról. Megfelelő szemléletváltás esetén, tehát az osztó igazságosság és a közjó elve itt is érvényesül. Az igazságos ár megállapításának feltétele: az igazságos bér Ez a következő gondolat, mely nemcsak az igazságos ár megállapítása szempontjából érdekes, hanem a hagyományos morális fejlődésére is fényt vet. A hagyományos morális ugyanis nem foglalkozott kellőképpen a munkaszerződés kérdésével, amely a tömeges munkavállalás kezdetével, a klasszikus kapitalizmus korszakában akut problémává, marxi kategóriával a kizsákmányolás lehetőségévé vált. A múlt század közepéig nem is szerepelt a morális kézikönyvekben ez a gondolat. A Rerum Novarum enciklika (1891) veti fel először gyökeresen új megvilágításban ezt a kérdést: a munka ugyanis nem csupán személyi tulajdona a munkavállalónak, tehát olyan áru, amelyet tetszőleges árért elidegeníthet, hanem az egyetlen eszköz, amellyel érvényesíteni tudja jogát és kötelezettségét az élet fenntartására. A Quadragesimo anno (1931) továbbfejleszti ezt a gondolatot, és az igazságos bér fogalmába beleérti a munkás saját életének fenntartásán túl családja fenntartását is. Az igazságos bér tehát nem egyenlőségi viszony, hanem arány. A bér nem lehet igazságos individuálisan, hanem csak rendszerben tekintve, a közjó szolgálatában. Megállapíthatjuk tehát, hogy mind a problémák világméretét, mind az igazságos ár, mind az igazságos bér kérdését illetően rendszerben kell gondolkodnunk, és hogy ha ilyen módon egészítjük ki a hagyományos egyházi tanítást, akkor akár a korai morális, akár újabban az egyház szociális tanítása bő eszköztárat kínál a kérdések megoldásában. A magántulajdon mai szemlélete Az egyház hosszú ideig a magántulajdon sérthetetlenségének elvét vallotta. Mai ésszel nem is nagyon értjük, hogyan lehetséges, hogy ezt a sérthetetlenséget ennyire komolyan vettük. Nem találjuk ezt sem a korai keresztény századokban, sem a skolasztikában. Szent Tamásnál a magánjog még a közjó szolgálatának eszköze, a XVI. század végén Suarez még ezt a kérdést tette fel: vajon megengedett-e a magántulajdon birtoklása? A klasszikus morális tanítása J. Locke és H. Grotius véleményét adaptálta a három természetes birtoklási jog részeként: élethez, szabadsághoz és tulajdonhoz való jog. Az újkori morálisban tehát észrevétlenül teret hódított a korai kapitalizmus természetjog-szemlélete, amely a közgazdaságtan részévé is vált. 161
