Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Obendorf Beatrix: Az istenszeretet útján - Jézus Szívének tisztelete
Jézus szeretetének megjelenése a XVII. században Jézus egyházát a kezdettől fogva a szeretet jellemezte. Erről ismerték meg a krisztushívőket és beszéltek róluk: nézzétek, hogy szeretik egymást. A hiteles szeretet megélése adta a szenteket az egyháznak. Az évszázadok során azonban a szeretet többször elhalványult — nemcsak az egyesekben, de az egyházon belül is. Ez különösen megmutatkozott a XVII. században a racionalizmus elterjedésével. Az egyházon belül tért hódított a janzenizmus. Ezt a hűvös vallásos miliőt választotta Isten, hogy a francia Paray-le-Moni- alban Alacoque Margitnak az Úr Jézus megmutassa istenemberi szívét. Margit így adta tudtára Jézus üzenetét: Amikor Jézus megmutatta Szíve lángoló szeretetét az emberek iránt, panaszkodott, hogy mindezért csak hálátlanságot és közömbösséget tapasztalt az emberek részéről... az emberszívek hidegek, visszautasítják szeretetemet. Egy másik alkalommal pedig: íme a Szív, mely annyira szerette az embereket, hogy semmit sem kímélt, felemésztette önmagát, hogy szeretetéről bizonyságot adjon. Isten Jézus Szívén keresztül hívja fel az emberek figyelmét szeretetére. Szoros kapcsolat van Jézus Szívének önemésztő szeretete és a kereszthalál kínszenvedése között. A kereszten valóságban megszűnik egy emberi élet. Krisztus Szíve megszűnt dobogni: az „egyik katona oldalába döfte lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle" (Jn 19,34). Jézus a halálnak ezt a nemét szeretettről vállalta, teljesen felemésztette, kiüresítette önmagát. De benne ez a kiüresedés a teljesség. Mert nemcsak az Atya mondta ki szavát a teremtésben, hanem az Ige is kimondja a kegyelem szavát, mely a halálból életet fakasztott.1 A Jézus Szíve tisztelet formái A Jézus Szíve tisztelet Alacoque Margittal indult és terjedt el a katolikus világban. Ha azonban tanulmányozzuk a tisztelet történetét, hamarosan rájövünk, hogy eredete valójában visszanyúlik az egyház eredetéhez. Már az első századok egyházatyáinak írásaiban rábukkanunk, ha nem is szó szerint, e tisztelet teológiájára. Kiindulási alap a János evangélium (19,34) víziója: Jézus átszűrt oldalából vér és víz folyt ki. Ebben látják (például Aranyszájú Szent János és Szent Ágoston) az egyház születését. A „szív" szó említésével a középkor misztikusainak írásaiban találkozunk először. A misztikus teológia a mélyebb Krisztus-kapcsolat kiépítésével foglalkozik. Ebben a megvilágításban írnak a megváltásról, és Jézus jellemét személyekkel való kapcsolatában rajzolják meg, például Jézus úgy szeretett, hogy vállalta a kereszthalált; Szíve szívemhez szól; a Szív menedékhely, ahová elrejt engem. Ugyancsak előtérbe helyezik Jézus szenvedését, mert mint mondják, Szíve a szenvedésben lett láthatóvá; „Szív-sebről" elmélkednek. Erre a középkorban kialakult Jézus Szíve tiszteletre az individualizmus és a szenvedő Jézus képe nyomta rá bélyegét. A tiszteletnek új iránya indult el Alacoque Margittal. Az Úr kifejezett óhaja, hogy Szívének tiszteletét terjesszék ki az egész egyházra. Legyen ünnepe Űrnap nyolcadát követő pénteken. Szíve tiszteletét a szeretet szentségével, valóságos köztünkmaradásával köti össze, és ehhez adja kegyelmi ígéreteit: szentórák megtartása meghatározott időben (első csütörtök), szentáldozások (elsőpénteki kilencedek). Az imádságokban az engesztelő kérlelésen van a hangsúly (minél inkább káromolnak, mi annál inkább...). A tisztelet lassan, de fokozatosan elterjedt az egész katolikus világon. A Jézus Szíve tisztelőket három gondolat vezette: — 1. a tisztelet minél szélesebb körben terjedjen; — 2. életüket ajánlják fel Jézus Szívének; — 3. nyújtsanak engesztelési imával és áldozat vállalással. Az idők folyamán a tisztelet tömegmozgalommá fejlődött, és a gyakorlatok elvégzése lett a mérce a tartalmi gazdagság rovására. A Jézus Szíve tisztelet központi gondolata sokak életében kihúnyt. Legjobban talán úgy lehetne kifejezni, hogy a gyakorlatok terjesztése nem volt arányos a bensőségre neveléssel, és az utóbbi sok esetben kárt szenvedett. 111
