Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Obendorf Beatrix: Az istenszeretet útján - Jézus Szívének tisztelete
c) a hívők valóságos dialógusát mint annak a ténynek az ellensúlyát, hogy a tagok közösséget alkotnak, s ezek jellemzője a világban vállalt sokféle elkötelezettség „szétszórtsága" (szétszóratásra szánt közösség, ahogy Pedro Arrupe egykori jezsuita generális fogalmazott). Ez azt fogja jelenteni, hogy az engedelmességi fogadalom tartalma a szolidaritás és a dialógus fogadalmává fog fejlődni, amely magába foglalja a „testvéri figyelmeztetést" is. Ez az engedelmesség sokkal inkább evangéliumi. így a rendi közösségek példát adhatnak majd a nagy egyháznak. Hiszen ez az egyház azon fáradozik, hogy valóban belépjen történelmének „zsinati" fázisába. A felsorolást lehetne még folytatni, sok tekintetben ki lehetne bontani. De az csupán egyéni meditációra kívánt ösztönözni. Én magam egy fontos megjegyzéssel szeretném befejezni: Nem fog sikerülni semmi sem, ha nem lesz erős és kölcsönös bizalom az intézményen belül. Csak ez a bizalom fogja lehetővé tenni a szükséges nyitást. Ugyancsak nem fog sikerülni semmi sem akkor, ha nem tudnak olyan okos elöljárókat állítani, akikben megvan a dialógusnak, a lelkek megkülönböztetésének és a bátorságnak az ajándéka. Ahol hiányoznak ezek a feltételek, ott becsületesebb és keresztényibb dolog bátran elfogadni a kongregáció vagy a provincia kihalását, mintsem annak a néhány jelöltnek olyasmit ígérni, amit soha nem tudnak megtartani. A többiek számára: Jézus Lelke fogja vezetni őket híven ahhoz, amit Izajás próféta hallott: „Nézzétek, valami újat viszek végbe. Már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában és ösvényt a járatlan földön." (íz 43,19). (Sich dem Geist Jesu anvertrauen. Zur Wüstenwanderung der Kirche und der Orden, in: Ordens-Nachrichten 32 1993. 6.53-61.). Fordította: Bánhegyi B.Miksa OSB Obendorf Beatrix SJC AZ ISTENSZERETET ÚTJÁN Jézus Szívének tisztelete „Szeretet az Isten" — olvassuk János apostol levelében. Szeretetével jön az emberiség felé és adja magát napról-napra az idők kezdetétől mind a mai napig. Kérdés azonban, hogy korunk emberisége hogyan ismeri fel a szerető Isten közeledését, és a keresztények hogyan tesznek tanúságot erről a szeretetről szeretetre éhes világunkban. Az istenszeretet megnyilvánulása az Ószövetségben Az istenszeretet megnyilvánulásának hosszú útja van az üdvösségtörténetben. Isten mintegy lépésről lépésre mutatja ki szeretetét és hozza mind közelebb az emberiséghez. A bűn következményeként az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember elvesztette kapcsolatát Teremtőjével. Ekkor kezdődött Isten szerető lehajlása az ember felé és az emberért. Megváltót ígért. És mert a szeretet kinyilvánításában mindig Isten a kezdeményező (vö. ljn 1,10), ő kereste fel az embert, kötött szövetséget Ábrahámmal és utódaival. Szeretetében választotta ki a népét. Elküldte hozzájuk Mózest, mert látta nyomorúságukat. Mózes a nép tudtára adta: „Azért választott ki benneteket az Úr, mert szeretett". (Mtörv 7,8) Erről a szeretetről biztosította őket a prófétákon keresztül. 109
