Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Kerkhofs, Jan - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Bízzuk rá magunkat Jézus Lelkére - Az egyház és a rendek pusztai vándorlása
úgynevezett tudományos materializmus manipulálta a lét értelmének a keresését. Közvélemény-kutatások eredményei mutatták ki, hogy a megrázkódtatások mekkora hatást gyakoroltak a hagyományos vallásosságra. Az egyház a reneszánsz után hosszú ideig a tilalmak útját választotta. Félt az államokkal kötendő kompromisszumoktól, hiszen ezeknek vezetői általában agnosztikusnak vallották magukat. Nem folyt őszinte dialógus azzal, amit „modem világnak" nevezhetünk. Amikor elítélték a racionalizmust, félreértették a racionalitás értelmét. Ebből következően nem mehetett végbe a megkülönböztetés hiteles kísérlete sem. A teológiai reflexió krízisének tanúiként idézhetnénk France Jean Delumeau-1, a College de France nagy katolikus történészét, és Giuseppe Alberigo de Boulogne-1, a Zsinat szakértőjét. Hans Urs von Balthasar nem véletlenül beszélt egy olyan korszakról, amelyben az egyház erődítménybe falazta be magát. A II. Vatikáni zsinat véget vetett ennek a sötét korszaknak, — azonban részben már késő volt. Ami az egyház és Isten Országának a kapcsolatát illeti, már nem volt idő alapos elemzésre. Nem volt meg a világméretűvé vált történelem teológiája, és senki sem adott gyakorlati kulcsot a nagy Hagyomány és a kis hagyományok megkülönböztetéséhez. A Zsinat elsődlegesen az egyház „aggiomamentojával" foglalkozott. Most viszont Isten létezéséről és a lét értelméről folyik a vita. Európa és az egyház hatalmas kihívással találja magát szemben. Hogyan lehet a posztmodem embernek közvetíteni a lét értelmét? Annak, aki mind kevésbé hisz az ész feleleteinek. „Vallásos" marad, de egyre kevésbé érti meg a keresztény Örömhír nyelvét (vö. az új Katekizmus vagy a Drewer- mann-jelenség reakcióját stb.). Alapjában véve nem él már sem Marx, sem Freud, de Nietzsche nagyon is. Dosztojevszkij mellett ő fejezte ki legjobban a nihilizmus megtapasztalását, az embernek a céltalan szabadsággal való találkozását. Ezek következményei nagyon megrázkódtatták elsősorban az egzegézist, s ezáltal a hit átadását. Ebben az összefüggésben azok az emberek a keresztények, akik személyesen megtapasztalták Jézus Lelkét, reményüket beléje helyezik, s útra kelnek, át a pusztaságon. Alázatosan vándorolnak mindazokkal együtt, akik — az egyházon belül vagy kívül — az igazságot keresik. Ebből a nagyon futólagos áttekintésből következik, hogy ott, ahol a keresztények kisebbségbe kerültek egy olyan kultúrán belül, amelyben sok nyomot hagyott a kereszténység — különben sokszor kétértelmű nyomot —, ott a szerzetesi élet vagy az „evangéliumi élet" csak kicsi (ábrahámi) csoportok számára lehetséges. A világban kell majd élniök úgy, hogy ne legyenek a „világból", szeretniük kell a teremtett világot, de el kell vetniük minden kiutat nem mutató interpretációt. A kereszténységnek és a szerzetesi életnek még soha nem kellett megbirkóznia ilyen szituációval. III. Milyen szerzetesi életet kíván ez a környezet? Egy olyan világban, amely be van zárva önmagába (ezt bizonyítja a New Age-hullám, amelyben az ember maga teremti meg önmaga értelmét), a szerzeteséletnek elsősorban igazi „evangéliumi életnek" kell lennie, mielőtt a legkisebb mértékben is intézményesed- ne. Ezért a szerzeteséletnek „Krisztus követését" kell megjelenítenie a Krisztus utáni második évezred végének európai környezetében. Ez a környezet más, mint Jézus történelmi környezete. Ha hűségesek akarunk lenni a Szentlélek jelenje iránt, mindent újra kell értelmeznünk. Ennek a hivatásnak először is a Szentiélekben kell gyökereznie. Csak ő garantálhatja igazán a valódiságát. Lényege szerint prófétainak kell lennie, s ez kritikus jelenlétet jelent: szemben kell úszni az árral. Ennek az evangéliumi életnek a szívében eszkatologi- kus remény lakik majd. E reménynek két ismertető jegye van: ennek a helyhez kötött, korlátolt történelmi életnek van értelme, — Szomália, Bosznia, aids, öngyilkosság, korrupció és kábítószer ellenére, az emberek egymás iránti hűtlensége ellenére, sőt az egyházak gyengeségének ellenére. De ezt a földhözragadt reményt sokkal radikálisabban 106
