Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - Szennay András: Az élet ünnepe elé
evilág fejedelmének, minden Isten és ember ellen támadó bűnnek. S mikor mindezt jó szívvel, hívő meggyőződésből teszi, azt is tudja, hogy Krisztus szava, akarata szerint jár el, akinek örök életet adó igéi vannak. (Jn 6,68) A hívők közössége, az egyház nem tehet mást, mint amit Jézus tett. Az emberek elé tárja az Őbenne megjelent, az általa bemutatott örök életet. Bátran megvallja: a halál nem pont, hanem kettőspont: az ÉLET kapuja. Ugyanakkor — Jézussal — arra is szüntelen figyelmeztet: „Az Isten országa közietek van" (Lk 17,21), mivel ővele, az Elsőszülöttel már elérkezett. Igaz ugyan, hogy földi életünkben csak „tükörben, homályosan látunk" (lKor 13,12), mégis, a FELTÁMADOTT már fellebbentett valamit a fátyolból. Amikor nem szűnünk meg a Feltámadottat hirdetni, őreá mutatni, egyben — hogy tanúságunk hiteles legyen — a szeretet tetteit kell jelként a világ elé tárnunk. Aki az örök otthonba igyekszik, aki az örök életet választja, annak sok mindent meg kell tennie, el kell viselnie, áldozatokat kell hoznia. Egyszóval: szeretni kell Istent és az embereket. Szenvedés és halál, betegség és csalódások a krisztushívők számára sohasem értelmetlen megállóhelyek, még kevésbé jelentenek végállomást. Mindez — amint Jézus számára is volt — csak átmenet. Krisztus azért jött el hozzánk, hogy „életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10). Aki el akarja nyerni ezt az Őáltala megígért életet, annak oda kell adnia sajátját. Bizton és bátran teheti, mert tudja, kinek hisz. (Vö. 2Tim 1,12) Tudja, hogy Jézus feltámadásában saját jövőjét ismerheti fel. Az ezredforduló táján nagy ünnepre készülnek majd földünkön: Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulójára fognak emlékezni. Á sajtó Betlehemről hoz riportokat, ünnepélyes összejöveteleket tartanak, színpompás liturgiát végeznek majd világszerte. Minden bizonnyal a nem keresztény vallások képviselői, sőt magas állami tisztviselők is részt vesznek majd az ünnepi rendezvényeken. Templomokat építenek, újítanak fel, s talán a költségekből jut valami a szegények asztalára is. De hát — kérdezi majd a mindezt látó-halló hívő keresztény — vajon valóban ezt kívánja-e, ezért jött-e közénk, világunkba Jézus? Minden bizonnyal nem. S ha türelmesen nézi is és veszi tudomásul, hogy az ember — sajnos, gyakran pazarló módon — szeret ünnepelni, ha örül is majd annak, hogy az ünneplők asztaláról a „szegény Lázároknak" is jut valami, üzenetének közvetítői által újra és újra világgá kiáltja majd: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön" (Lk 12,49), az Isten szeretetének tüzét, melyet az én evangéliumom, megváltó halálom és feltámadásom lobbant lángra a világban. Az élet, az el nem múló élet utáni vágy parazsát akarom a lelkekben lángra lobbantani. Hiszen azért jöttem közétek, hogy életetek, el nem múló, örök életetek legyen! Szennay András OSB Az 1994. évet az ENSZ a CSALÁDOK ÉVÉ-nek hirdette meg. A TEOLÓGIA 1994. évi számai ezért a családdal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. 5
