Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fischer, Georg - Horváth Ilona (ford.): A Biblia - Isten jele minden idők számára
„Kedvesemnek" a dal érintettjeként magát Istent nevezi meg.2 Minden emberi létnek és cselekvésnek a célja Istenben van, így a Bibliáé is. De az abban leírtak az emberekhez is szólnak (íz 5,3), konkréten „Jeruzsálem lakói és Júda férfiai"-hoz. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy az akkori címzetteken túl, a Biblia a mai hallgatókat is megszólítja, azaz a szöveg kommunikáció, közlés, hozzánk intézett beszéd. A „szőlőjéről" bevezeti a második főtémát. A szimbolikus nyelv Izraelt érti ezen, a hívők közösségét (íz 5,7). Isten után a benne hívők közössége képezi a Biblia másik tartalmi súlypontját. Amint Istenről, úgy az emberről is szól, ezáltal rólunk is. Abban, amit az akkori emberekről mond, mint tükörben pillanthatjuk meg önmagunkat. Keletkezését tekintve tehát a Biblia egy beszélő Istent mutat be nekünk, aki a Lélek által közli magát a beszélő és író emberekkel, és bemutatja az akkori megszólítottakat, a hívők egy csoportját. Isten szerető önmaga-ajándékozása, emberi megtapasztalásokkal egybekötve szavakká sűrűsödik, művészetté lesz, énekké válik. A számunkra áthagyományozott szavak emellett csupán egy válogatás (Jn 20,30): bennük koncentrálódik az, ami mások Istennel való kapcsolatában ajándékká, vagy fontossá vált. A Biblia (Ószövetség és Újszövetség) mintegy ezeréves időtartam folyamán keletkezett, Közel-Kelet legkülönbözőbb helyein, nem meghatározható számú írótól. Számtalan nyelvi formát mutat; tartalmaz történelmi beszámolókat a múltból, mint egy történelemkönyv, költeményeket mint egy lírai kötet, törvényeket mint egy joggyűjtemény, tanításokat, bölcs mondásokat, talányos szólásokat stb... — és mindezt egy könyvben, pontosabban egy „könyvtárban", hiszen maga a Biblia sok könyv és irat (46+27=73) gyűjteménye. Ez a hosszú időn át való keletkezés az oka a gondolatok bőségének és tágasságának, a különféle teológiáknak, a feszültségeknek, sőt, az ellentmondásoknak is. Es mégis, az Ó- és Újszövetség egyetlen könyvet alkot:3 Isten meg nem szűnő szeretetének végtelen énekét. „ISTENÜNK SZAVA ÖRÖKKÉ MEGMARAD". A keletkezés után helyénvaló, hogy most közelebbről tekintsük meg ennek a rendkívüli könyvnek sajátosságait. Lényeges sajátosságot nevez meg a Deutero-Izajásból vett idézet (íz 40,8), amely az ember múlandóságával és állhatatlanságával (a 6. versben a fű és a virág képeivel) szembeállítja az isteni szó örökkévalóságát: „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad". Az emberi létet az elmúlás jellemzi, az isteni szó ellenben állandó: századokon keresztül teljesen azonos formában lett áthagyományozva.4 írásba foglalása óta meg nem szűnő tárgya a felolvasásnak, a tanulmányozásnak, az elmélkedésnek. Isten szava azért marad fenn, mert Isten hűséges. Szava fennmaradásának igazi alapja az Ő hűsége és állandósága. Ez az egyetlen minket, embereket szerető Isten ugyanaz marad a történelem során, a világ teremtésétől, a pátriárkák és királyok idején át, a fogság és a hellenizmus korán át egészen Jézusig és tovább, rajtunk keresztül a teljes jövendőn át (Jel 1,8). Emiatt az állandóság miatt a Biblia „régi" írásaiban ma is felismerhető Isten maradandó akarata. Ez a felismerés természetesen nem mindig könnyű. A maradandóan érvényes dolgok gyakran a múlt formáiba és nyelvezetébe öltözöttek. Az ellenség összeroskadt szamara helyett, — amelyen segíteni kell (Kiv 23,5) — ma talán egy idegen autóját látjuk, amely defekt miatt elakadt, vagy egy konkurrensünk elöregedett gépét. Ahhoz, hogy valami Isten szavaként mindig fennmaradhasson, szükség van az „átültetés" fáradságos munkájára: A bibliai szót először is saját kontextusában, azaz saját összefüggéseiben, saját történelmi hátterével együtt kell nézni. Ezután lehet és kell azt a lehető legnagyobb tárgyi megfeleléssel és tartalmi megközelítéssel lefordítani korunk hasonló szituációjára. Isten szavának saját kontextusában való felismerése megelőzi a mai helyzetre való helyes alkalmazást és átültetést. A bibliai kijelentések korhoz kötöttsége egyes szövegek esetében sok hívőnek okoz komoly gondot. Ahol egy bosszúálló vagy emberi Isten teljhatalmáról van szó, ahol idegen népek elpusztulnak, kiirtják őket, ahol nyilvánvalóan önző magatartással egyedül Izrael boldogulása, üdvössége jön számításba, hogyan lehet az az Isten szeretetének éne77
