Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit: Dr. Jelenits István piarista tartományfőnökkel. "... Az én igéim el nem múlnak..."

jut közelebb az isteni üzenethez. Ez tette lehetővé a katolikus szemlélet átértékelődését és azt, hogy az egyház egy másfajta mélységű modernséget fogadott el. Egy olyan modernséget, amely így éppen a saját tudományos tisztessége következtében a saját racionalista prekoncepcióit is képes volt felülvizsgálni azért, hogy a szöveghez közelebb jusson. A tudomány becsületessége volt ez, és valamiképpen a Biblia diadala is. Az, amit a zsinat és a pápáknak korábbi megnyilatkozásai már jeleztek, egy része ennek a folyamatnak, ami egyben az újkori gondolkodás történetének egyik nagyon tündöklő szakasza.

Térjünk most a gyakorlatra. Milyen módszert használ a bibliamagyarázathoz? Kinek, hogyan tartja ezeket? A nem híveknek, a közeledőknek ad-e a kezébe Bibliát?

— Nagyon szerencsésnek éreztem az életemben, hogy a rendben egyfelől főiskolai szinten kellett tanítanom. Megjegyzem, én ezt mindig annak tudatában végeztem, hogy igazában erre szolgáló megfelelő szakmai előképzettségem nincsen. Tehát például nem tudok úgy héberül, ahogy egy biblikusnak kellene, és így tovább. De a magunk módján egy ilyen kislétszámú teológiai főiskolán elég volt az a tudomány, amit könyvekből és másodlagos szakirodalomból összeszedtem. Jó nekem, hogy főiskolásokat is oktatok biblikumra azért is, mert a szakirodalomnak legelmélyültebb művei is eljutnak hozzám és foglalkozom velük. — Másrészt, a diákok között egyszerű középiskolai órákon is igyekeztem a bibliai eredményeket és ismereteket úgy megfogalmazni, hogy egy gyerek számára érthetőek és követhetők legyenek. Azt tapasztaltam, hogy a dogmatika és erkölcstan is akkor válik élővé, éppen a zsinatnak az utasítása szerint, ha ilyen biblikus alappal műveljük és juttatjuk el az emberekhez.

Régebben az volt a szemlélet a katolikus egyházban, — éppen a protestánsokkal való vita következtében — hogy a Biblia forrása a hittudománynak, de csak úgy, ahogy a sót előbb kibányásszák, és a háziasszony már a kész, tiszta sóval ízesíti az ételt. A Bibliához értő emberek is így előre kiemelik azokat az idézeteket vagy mondatokat, amelyekkel a dogmai tételeket igazolni lehet. Manapság viszont meg akarjuk tanítani az embereket, hogy személyesen foigassák a Bibliát, ott találkozzanak az élő Isten élő üzenetével. Ezért inkább fordítva érezzük: a dogmatikát tanítjuk azért, hogy a Biblia tanulmányozása közben el ne tévedjenek. Ahhoz, hogy a Bibliát valaki az egyházon belül forgassa, és hogy félre ne értse, a háttérben szükséges egy jól kimunkált dogmatikai rendszer. A legegyszerűbb hittanórákon is ennek a szemléletnek kell érvényre jutnia. A gyermeket el kell segíteni ahhoz, hogy megcsodálja a szövegeket és kedve támadjon később is keresni azokat. A liturgiában, a szentmisében a Biblia részleteivel találkozik, és ha az Istenről való ismeretei ehhez kapcsolódnak, jó alkalmak lesznek arra, hogy később felelevenedjenek benne és saját életének elmélyülésével ezek az ismeretek is mélyüljenek, ahogy az irodalomban, a művészetben a remekművekkel való párbeszéd egy életen át folyik. így vagyunk például a Háború és béké-vel. Ha tíz évvel később olvassuk, akkor saját meggyarapodott életünk alapján olyasmiket is felismerünk, amiket korábban észre sem vettünk. A mű nő, ahogy mi is növekszünk. A Bibliával méginkább így vagyunk. Egyfajta élő párbeszédet kell megindítani a hitoktatásban. Ne recepteket adjunk, hogy hogyan értelmezzük, hanem gusztust keltsünk és a gyakorlatba vezessük be az olvasót, hogy önmaga is így tegyen. Csak e közben lehet az olvasásnak egy-két szabályát tudatosítani. Ajánlani szoktam, hogy már szombaton vegyék elő a vasárnapi miseszöveget és annak szentírási ajánlásait, jegyzeteit keressék meg. Ahogyan az olvasmányok és körülöttük a'zsoltárversek egymásra utalnak a misében, hallatlan gazdag rendszert alkotnak és mint egy kutat nyitnak meg, melyből ki-ki annyit merít, amennyit győz. Amint egy Shakespeare műnek a színházi megtekintésére érdemes felkészülni, úgy érdemes a misére is felkészülni.

90