Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fischer, Georg - Horváth Ilona (ford.): A Biblia - Isten jele minden idők számára
mindennapokba. Szükséges ahhoz, hogy a bibliaolvasás ne váljék intellektuális sporttá, vagy irodalmi tanulmánnyá. Másrészt nem szabad ezt úgy félreérteni, mintha minden egyes bibliaolvasásból valami kézzelfogható tettnek kellene következnie; külső akcioniz- mus helyett inkább belső indításra, belső történésre gondolunk. A bemutatott módszer a bibliai szövegek mélyebb megértésének egyik útja. Az Ó- és Újszövetség valamennyi szövegére alkalmazható, akár elbeszélés, költemény, evangélium, levél vagy bármi más. Erősíti a figyelmes hallgatás képességét, a Bibliára való alaposabb odafigyelést, és az emberekre való figyelmes odahallgatás képességét. A gondos figyelem a Bibliára és embertársainkra nagyon sok hasonlóságot mutat. A kéidések megadott sorrendje pedig megakadályozza a meg nem értett dolgok elsietett aktualizálását. „MINDENKI ALÁZATOSAN A MÁSIKAT TARTSA MAGÁNÁL KIVÁLÓBBNAK". Bibliai szövegek olvasása gyakran közösségben történik. Ilyenkor az üzenet személyes megértését a megosztás követi. Ehhez nagyon fontos az az alapmagatartás, amelyet már a Bibliával való kapcsolatban eleve felismertünk: hogy akarjunk másokra odahallgatni, véleményüket — amely gyakran különbözik a miénktől — megismerni. A páli idézet (Fii 2,3) aláhúzza az ilyen beállítottság nagyrabecsülését. Aki valóban figyel másokra, az nem fog a csoportban hosszú történeteket mesélni önmagáról. Ez eltérít Isten szavától. Amit megosztunk, az legyen rövid és lényeges. így a csoportban a többiek könnyen megértik mondanivalónkat, és megőrizzük az isteni szó elsőbbségét saját beszédünkkel szemben. Ahol a megosztás vitává alakul, ott általában túlsúlyba került a saját vélemény érvényre juttatása, — a közös megértés hátrányára. A megfelelő reakció az elhajló véleményekre a konfrontáció és támadás helyett inkább a másik komolyan vétele és az, hogy hagyom magamat megkérdőjelezni, ugyanakkor helyénvaló az általam felismertek nyugodt előadása is. Ä Bibliát soha ne használjuk magunk igazolására. Ez azonnal belátható, ha Jézus megkísértésére tekintünk, ahol maga a sátán idézi a Szentírást (Lk 4,10-ben, a Septuaginta változat szerint Zsolt 91,11). Jó, ha életünk összhangban van a Bibliával. De ha személyes védekezésként használjuk, visszaélünk vele. Bibliai szövegek megosztásánál gyakori, hogy csak kevesen beszélnek. Egyesek nem mernek, abban a hiszemben, hogy nincs mondanivalójuk. Anélkül, hogy valakit is erői- ■ tetnénk, mindenkinek szóhoz kellene jutnia. Ezért a csoportok ne legyenek túl nagyok (ne többen hét személynél, különben jobb több csoportot alakítani), és hogy azok, akik könnyen beszélnek, esetleg dominálnak is, inkább fogják vissza magukat, inkább bátorítsanak másokat. Hogy az Isten szaváról való emberi beszélgetésben megmaradjon középpontnak és célnak az Isten szava, ajánlatos a végén bizonyos időt csendben tölteni (legalkalmasabb ilyenkor egy képet szemlélni, amely az olvasott témához illik), és befejezni egy közös imával, hálás odafordulással ahhoz, aki megszólított minket. Ahol egy csoportban az emberek így figyelnek a Bibliára és egymásra, ott nemcsak a Biblia szavának kimeríthetetlen gazdagsága nyílik meg, hanem a mély megértés is a közösségben és a szeretetteljes együttlét. „ISTEN SZAVA NINCS MEGBILINCSELVE". Kezdettől fogva megkísérelték az isteni szó erejét korlátozni vagy fékezni. Röviddel ezelőtt a Kelet kommunista államai megtiltották a Biblia behozatalát és terjesztését. Felismerték ennek a könyvnek a veszélyességét, ti. a hazugságra és elnyomásra felépített rendszerre nézve. Emiatt a diktatúrák még ma is félnek olyan emberektől, akik csoportokban közösen olvassák a Bibliát. Isten szavának hatása minden tiltás és támadás ellenére kibontakozik. Az isteni szó hirdetőit megbilincselhetik, de magát a szót nem (2Tim 2,9). Tudomásul kell vennünk a „fékezést", ami a Bibliával szemben — rossz szándék nélkül is — sokszorosan megtörténik. Ez elkezdődik a hivatalos fordításnál, amely azon fáradozása következtében, hogy érthető és könnyen olvasható legyen, egyes helyeket enyhítve vagy másképpen ad vissza. Folytatódik a „megnyirbált" olvasmányokkal, amikor 80
