Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fischer, Georg - Horváth Ilona (ford.): A Biblia - Isten jele minden idők számára

nem érint személyesen. Az ellentmondások összekapcsolása, a szó szerinti és szabad értelmezés, a saját felfogás és a közösség, a tradíció meghallgatása, a szenvedélyes vágyakozás Isten szavára és a türelmes várakozás, míg Isten feltárja azt nekünk, — ez jellemzi a bibliaolvasást, és ezzel túllép az emberi képességeken. Mégis, aki ebbe belebocsátkozik, az megtapasztalja, hogy a folyamatban meghívást kap saját korlátozottságából Isten szeretetének végtelenségébe.

Ez a distancia sajátos módon kihívás saját énem felé, amikor a Biblia olvasása során valami nyitva marad, érthetetlen marad. Ez azt jelenti: el kell fogadnom, hogy gondolkodásom számára nem minden hozzáférhető. Többször tapasztaltam, hogy két-három évig is eltart, míg egy bibliai szöveg (néhány oldalnyi) úgy feltárul, hogy belső összefüggései is, és minden egyes szó a maga jelentésében áttetszővé válik. A bibliaolvasás — minden emberi igyekezetei megelőzve, — megvilágosítás Isten által. így tisztít meg ak- tivizmusunktól, és tesz valóban befogadóvá.

A Bibliával való kapcsolat különböző aspektusainál mindig újra találkozhatunk azzal, hogy közben Isten maga jön elénk. Akkor olvassuk helyesen a Bibliát, ha tudatában vagyunk Isten jelenlétének, annak, hogy ebben a könyvben ő szól hozzánk.

„ÉRTED IS, AMIT OLVASOL?". A Bibliával való alapvető kapcsolat még nem tartalmazza a megértéshez vezető konkrét lépéseket. A Biblia egyrészt nehéz könyvnek számít, másrészt azt tapasztaljuk, hogy egyes szövegeit gyakran még gyermekek is egészen könnyen és gyorsan felfogják. Ehhez hozzájön még az is, hogy Jézus hallgatóinak nagy része egyszerű ember volt, apostolai és tanítványai nem voltak teológiailag képzettek. Biztosan lehetséges tehát a Biblia megértése hosszantartó tanulmányok nélkül is. így hozzánk is szól Fülöp kérdése, amelyet az etióp udvari tiszthez intézett (ApCsel 8,30).

A következőkben egy bevált módszer lépéseit követve7 öt kérdésben a megértés egy lehetséges útját ismertetjük, amelyek sorrendje a felfogás logikáját követi. Segít, ha minden szövegnél a magunk számára megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, amennyiben lehetséges, írásban.

— Mi a központi mondanivaló? A próbálkozás, hogy egy mondatban címszerűen összefoglaljuk, mi a bibliai rész lényege, fontosságuk szerint osztályozza a sok kijelentést, bázist és tájékozódást ad a további tevékenységhez.

— Mit nem értek? A megértett alapvető mondanivaló keretein belül érdemes rákérdezni arra, ami idegen vagy érthetetlen. Ez a kérdés az alapos elolvasást célozza, szemben egy felületes átolvasással, abban a hiszemben, hogy már mindent értünk. Sok esetben segíthetnek a jegyzetek (pl. az Új Jeruzsálemi Bibliáé), vagy a további kérdések megválaszolása.

— Milyen összefüggések találhatók? Többféle szinten léteznek összefüggések. Egyik ilyen, ha megnézzük, hogy az olvasott szövegrészt mi előzi meg, ill. mi követi, és az egymásutániságban milyen belső kapcsolat van. A bibliai írók az elrendezéssel rendszerint ki akartak fejezni valamit. Más esetben, éppen az evangéliumoknál, párhuzamos helyek találhatók, ezek összehasonlítása hasznos lehet. A vakgyógyítás sajátossága Máténál (20,34), Jézus résztvevő könyörülete Márknál (10,50), a vak drámai magatartása, és Lukácsnál (18,43) a kétszeres istendicsőítés, ezekben a sajátosságokban előtérbe kerül az, ami az evangélista számára speciálisan kedves. Végül hasonló témák felkutatása a Biblia más helyein (pl. a Jn 10 a jó Pásztor képéhez még Íz 40,11; Jer 23; ez 34)8 hozzájárulhat, hogy az olvasottakat ne elszigetelve, hanem a maguk széles összefüggéseiben lássuk, és ezzel érzékeljük a bibliai ének gazdag, sokféle hangzását.

— Mi az, ami tetszik, ill. mivel nem értek egyet? A szövegre irányuló első három kérdés után az utolsó kettő a személyes reakciókra vonatkozik. Először érzéseinket kérdezi, és szabad őszintén kimondanunk, mi az, ami örömet okoz, de azt is, ami nehézséget jelent. Őszinte elismerése annak, hogy nehézségem van Isten szavával, előbbre vihet, mint ha nem veszünk róla tudomást vagy elfojtjuk.

— Mit tehetek konkréten? Az utolsó kérdés a felismerésnek a gyakorlati életben való alkalmazását szolgálja. Csak az előző kérdések alapján lehetséges egy ilyen átvitel a

79