Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lambert, Willi - Horváth Ilona (ford.): Miért - mit - hogyan gyónjak?
hogy előbb kiengesztelődj testvéreddel? Hiszel-e a szelidek hatalmában? Ezek a kérdések és még sok más mind összefoglalható abban az egyben, amelyet Jézus tett föl Péternek: „Szeretsz engem?" Talán van, aki úgy tesz, mint Péter, amikor tagadása után Jézus rátekintett: „Kiment és keserves sírásra fakadt." Jézus szemében megláthatjuk életünket visszatükröződni, önmagunkat ismerhetjük meg benne. HL GYÓNNI — HOGYAN? Ha valaki két év vagy negyven év után gyónni jön, és végre kimondja, kibeszéli magából mindazt, ami teher a lelkén, akkor az a legcsodálatosabb és egyben a legnyomasztóbb dolgok közé tartozik, ami csak történhet a kiengesztelődés szentsége során. Csodálatos, mert az a lélek óriási fellélegzése, amely helyet teremt az öröm számára. És nyomasztó is, mert az ember érzi mindazt a kínt, melyet a gyónó a közlés nehézsége, a hamis szégyenérzet, az aggályoskodó lelkiismeretfurdalás, a kárhozattól való félelem miatt átél és elszenved. Ekkor fölvetődik a kérdés: gyónni félelmek között? Törvényeskedő igyekezettel a tiszta köntös érdekében? Netán a fölszabadulás, a föloldozás elővételezett örömében? Kényszercselekvésként, melynek során csupán a pszichikai tehertől való mentesülést kívánjuk elérni? A válasz irányába mutat a tékozló fiú története. Hogyan találta meg a hazavezető utat? Két erő együttes hatása kényszerítette őt. Egyrészt csaknem tönkrement életének nyomasztó szenvedései a sertésvályú mellett, másrészt arra emlékezett, hogy milyen jó volt otthon, az atyai házban. Enélkül az emlékezés nélkül, melyből remény fakadt, nem tudott volna rálépni a hazafelé vezető útra. Kérdésünkre, — gyónni, de hogyan — megtaláltuk az első választ. Emlékezve Isten jótéteményeire. Jó példa erre az a mód, ahogyan Martini bíboros, Milánó érseke szokott gyónni. Ő maga írja le egyik könyvében, hogy gyónásainál három lépést tesz meg: hálaadással kezdi, megköszönve azokat a szituációkat, amelyekben Isten segítő, szerető kezét érezhette. „Megköszönöm — írja —, hogy találkozhattam azzal a személlyel, akit hosszú ideje kerültem, hogy szembenézhettem egy problémával, amely nyomasztott, mert régóta elfojtottam, hogy megvilágosodott számomra imaéletem egy problémája, mellyel sokat küszködtem, de megoldani nem tudtam." — Második lépésként beismeri, amit szívesen kihagyott volna az életéből, amit megbánt, ami nem sikerült. Kíméletlenségét, ellenszenvét valaki iránt, a belső mohóság megnyilvánulását, egy cselekedetet, melyet saját kényelme motivált, és a többit. Ezután ilyesféleképpen imádkozik: „Nézd Uram, ez vagyok én, az anyag, amely fölött rendelkezel, ezek egyházad építőkövei, piszkosak, kopottak, rosszul csiszoltak, csonkák, élesek. Másképp szerettem volna, de idehozom őket színed elé Uram, mert tudom, hogy irgalmas vagy." — Harmadik lépésként megpróbálja kifejezésre juttatni bizalmát Isten gyógyító, üdvözítő erejében, bizalmát Isten türelmében, mely mindig új kezdésre bátorít. Bizalmát a Szentlélek inspirációjában, amely segíti őt a konkrét mindennapokban, hogy egyre inkább Isten szeretetében éljen. Tehát gyónni úgy, hogy emlékezzünk Isten nagy tetteire és jóságára. S gyónni úgy, hogy saját gonosztetteinkre nézünk. A bűn legszokásosabb formája, hogy megtagadjuk a szeretetben való növekedést. Ávilai Szent Teréz ezt a következőképpen fejezi ki: „Aki nem növekszik, az visszafejlődik. Lehetetlennek tartom, hogy a szeretet megelégedjék azzal, hogy egyhelyben topog." A gonosztett úgy is értelmezhető, mint nem-cselekvés, mint tétlenség. A gonoszság nemcsak a rendkívüli és látható rossz, sokkal gyakrabban az elmulasztott jó. Ha érzékennyé váló lelkiismerettel nézzük a szeretet mulasztásait, aggályossághoz is vezethet, de eredményezheti azt is, hogy „megszűrjük a szúnyogot és lenyeljük a tevét", ahogyan egyszer Jézus mondta. Bruce Marschalnak van egy tréfás hasonlata az aggályos és tág lelkiismeretről. Azt mondja, ha valaki meggyónja, hogy lopott egy kötelet, esetleg hozzá kellene tennie, hogy a kötéllel együtt a tehenet is eltulajdonította. Fordított esetben azt mondaná az aggályos lelkiismeretűnek: „ha meggyóntad, 58
