Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám
Krisztus „a láthathatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), o a TÖKÉLETES EMBER, aki... emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett és emberi szívvel szeretett. Egyház a mai világban 22. „Isten Igéje ugyanis, aki által lett minden, maga is testet öltött, hogy mint TÖKÉLETES EMBER, mindenkit üdvözítsen és egybefogja az egész mindenséget" Gaudium et spes 45. A központi kérdés: kicsoda Jézus Krisztus, mit akart? Ezt akarják tudni az emberek! Nem vészmadarakat akarnak hallani, nem iskolamestereket, hanem az örömhírt. FRANZ KÖNIG bíboros Hogy Isten létezik — nem titok, hiszen működését, „kezenyomát" megtapasztalhatjuk. Hogy Isten jó és szép — nem titok, ezt minden tisztaszívű, nyitott lelkű, a virágokat, a hegyeket, a tengert megcsodáló ember észreveheti. Hogy Isten mérhetetlen — nem titok, csak rá kell csodálkozni az univerzumra. Hogy Isten közel van hozzánk — nem titok, mert ahol a tiszta, önfeláldozó szeretet megnyilatkozásaival találkozunk, Isten jelenlétét fedezhetjük fel. Hol, miben hát a titok? Ebben: az Isten ember lett, engedte, hogy a föld hatalmasai fogságba ejtsék, megkínozzák, keresztre feszítsék. Abban, hogy az Isten megmosta tanítványai lábát. Abban, hogy az Isten, a mi Istenünk — a Názáreti Jézus. (Carlo Caretto nyomán). Az Isten gyermekként jelent meg közöttünk. Nem élt isteni hatalmával, nem jelent meg királyi pompával. A mindennapi kenyérért ő is megdolgozott, egyszerű munkásként, ácsként élt közöttünk. Nem szövetkezett evilág uraival, nem kereste a „jó társaságot", szóbaállt, asztalhoz ült a bűnösökkel, vámosokkal, jó szót szólt a bűnös asszonyokhoz. Nem vetette le magát a templom tornyából, látványos, felesleges csodát nem akart véghez vinni. Mint ember, mindenétől megfosztott ember állt földi bíráai elé s elfogadta az ítéletet. Fájdalomtól gyötörve, könnyhullatás között ment fel a Koponyák Hegyére., hogy megfeszítsék. Mindez egészen új volt. Mindez máig és örökre titok, nagy titok marad. Az ember-jézus, a tökéletes ember — a mi Istenünk. Ő számunkra Isten „legmegragadóbb" és mégis legtitokzatosabb kinyilatkoztatása. Az Isten, akit Jézus hirdet: a jóságos Abba, Atya, „apuka , aki irgalmas és aki azt akarja, hogy — miként ő, — mi is irgalmasak, megbocsátok legyünk. Jézus, az „Atya szíve szerinti" tökéletes ember földi életében elénk tárta, miként kell szeretnünk, hogyan kell a szegények, a magányosok, még a bűnösök felé is megértéssel fordulnunk, sói megbocsátanunk. Az a szeretet, mely Jézus szavaiból, tetteiből, életáldozatából felénk sugárzik — kihívás, felszólítás számunkra. Aki ezt a Jézust, a föld vándorát, a szerétéiből életét is odaadó Jézust elfogadja, befogadja — az Istent ismeri felfogadja be. Aki őt elutasítja — Istent utasítja el. Az eddig olvasottak után talán többekben felmerül a kérdés: vajon ha az ember-Jézust, ezt a tökéletes, ezt a szeretetből élő embert tartjuk szem előtt, ót vizsgáljuk, róla szólunk, — nem ragadunk-e meg csakis az embernél? Bár egy jóságos, egy megértő, egy rendkívüli, egy igaz, — de mégiscsak embernél? Vajon egy ember ■— akármilyen tökéletes — lehet-e a mi Megváltó Istenünk? A választ egyértelműen megadja az elsőTimóteus-levél néhány sora: „Egy az Isten és egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért. Erről kell... tanúságot tenni" (lTim 2,5-7). A szöveg egyértelműen az ember Krisztus Jézusról szól. Jézus teljesértekű valóságos ember volt, ezért lehet, sőt kell is az ember-jézusról beszélnünk, aki az egyetlen közvetítő. Olyan funkciót töltött be, amelyet egyetlen más ember nem tölthet be világunkban. Ha ezt az ember-jézust bármely más jeles emberrel összehasonlítjuk, legyen az bár erkölcsileg tiszta, önzetlen, szerető szívű és megbocsátásra kész, sohasem juthatunk el ahhoz a NÁZÁRETI JÉZUSHOZ, ahhoz a tökéletes emberhez, okiról hitünk megváltja, hogy őa közénk jött Isten. Ebben az ember-Jézusban az Isten szeretete egyedülálló módon testesült meg, őbenne a közénk jött Isten tekint ránk, találkozik velünk. Az Isten ezáltal, ezzel, ebben a tökéletes emberben 1
