Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - MIT JELENT SZÁMOMRA A BIBLIA? - A Teológia körkérdése: vélemények, válaszok

miközben megpróbálták életük különböző helyzeteire alkalmazni a Szentírás útmutatásait — mennyi új felfedezésre tettek szert. Ezek a beszámolók pedig mindig új mélységet tártak fel, s folyton új lökést adtak a beszélgetésben résztvevőknek, hogy érdemes így élni.

— Az ige életre váltása által sokan egy eddig nem ismert kapcsolatba kerültek Krisztussal. Hiszen egy-egy nehéz helyzetben (pl. ha az ellenséget kellett szeretni, vagy a fájdalomban mosolyogni) csak Vele beszélhették meg, hogy itt mit és hogyan is kell cselekedniük..., s így egy egyre folyamatosabb párbeszéd alakult ki Vele.

— S végül a Szentírás tanításának közös megélése által egy eddig nem tapasztalt kapcsolat született a „játékban" résztvevők közt: közösség született. — Az egyház nagy megújulásai így jöttek létre. Szent Ferencet, Szent Ignácot, vagy ma Roger testvért, Chiara Lubicnot és Teréz anyát Jézus egy-egy igéje ragadta meg. S amikor velük együtt mások is elkezdték radikálisan élni Jézus megfelelő tanítását (a szegénységet, Isten akaratát, az egység ápolását vagy a szegényekben Krisztus szolgálatát), akkor egy isteni közösség született köztük. — Ugyanezt tapasztalja, aki akár csak egy gyermekcsoporttal igazán élni kezdi az Úr igéit. Az ige közösséget hoz létre Jézusban, az élő Igében.

E néhány sorban nem jut hely arra, hogy leírjam, hogyan alakította át a Szentírással, illetve Isten igéjével való elmélyültebb viszonyom lelkipásztorkodásom különböző területeit, a prédikációkat, a lelkigyakorlatokat, az ifjúsági- és gyermektáborokat stb.; vagy például milyen hatással volt ez a párbeszédre a más egyházakhoz tartozó keresztény testvérekkel (akik közül többen ismerték ezt az isteni igével való mély kapcsolatot, amely számomra új felfedezést jelentett).

Befejezésként inkább meg szeretném köszönni, hogy e kérdést feltették. Mert e néhány nap alatt, amelyen arról elmélkedtem „mit is jelent számomra a Biblia", nemcsak a hála fogalmazódott meg bennem mindazért a fényért, amiről írni próbáltam, hanem egy erős indítást is kaptam, hogy ismét legyek hűségesebb, s nagyobb odaadással „elmélkedjem éjjel és nappal" (Zsolt 1,2) Isten „boldogító" szavairól, s erre hívjam egy új hittel a rámbízottakat is.

Tomka Ferenc plébános

NAGY SZENT GERGELY PÁPA beszédéből

Két élet volt, melyek közül az egyiket ismertük, a másik ismeretlen volt előttünk. Az egyik halandó, a másik halhatatlan. Az egyik a romlásé, a másik a romolhatatlanságé. Az egyik a halálé, a másik a feltámadásé. De eljött az Isten és emberek közvetítője, az Ember-Jézus Krisztus, magára vállalta az egyiket, és megmutatta a másikat. Az egyiket elszenvedte halálával, a másikat megmutatta feltámadásával. Ha tehát nekünk, akik a halandó életet ismerjük, a testnek feltámadását igémé, de azt látható módon nem ismertetné meg, ki hinne ígéreteinek? Ezért lett emberré, testben jelent meg közöttünk, saját akaratából kegyes volt meghalni, hatalmánál fogva feltámadt és példáján mutatta meg azt, amit nekünk jutalomként ígért. Ha tehát Megváltónknak tagjai vagyunk, magunkban előre érezzük azt, ami a Fejben tudvalevőleg már megtörtént.

121