Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - MIT JELENT SZÁMOMRA A BIBLIA? - A Teológia körkérdése: vélemények, válaszok
csak a biblikus szövegek tárgyilagos megismerését lehetővé tevő didaktikai-módszertani tudást közvetítse, hanem bátorítson a biblikus hit, a jézusi lelkűiét egyéni elsajátítására, életünk ezáltal való megújítására. Nem az a baj, hogy egy biblikus történetet már jól ismerek, hanem ha emiatt azt gondolom, már „úgyis tudom, mit akar ez a történet mondani". Az a meggyőződés ugyanis, hogy egy adott szöveg „tulajdonképpeni" jelentését már ismerem, megszünteti a Biblia iránti érdeklődést, s voltaképpen „eldobható" áruvá alacsonyítja le azt! A Biblia számomra azért a hitemet és életemet segítő könyv, mert olvasásának „hermeneuti- kai kulcsa" Jézus Krisztus. A Szentírás és életem kérdései kölcsönösen értelmezik, megvilágítják, magyarázzák egymást: Jézus élete, halála és feltámadása új viszonyban mutatta meg Isten kapcsolatát az emberekhez, s így az én életem követelményeit és ígéretét az Istenhez való vonatkozásban. Temesszentandrási Péter káplán „Tűz. Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem pedig a bölcselőké és tudósoké. Bizonyosság, bizonyosság, megérzés, öröm, béke..." — E szavakkal kezdődik Pascal híres vallomása, amelyet egy nagy kegyelmi érintés pillanatában írt le, és hogy soha ne feledje, kabátjába varrta. Mikor imában Isten elé térdeltem, s próbáltam Vele megbeszélve megfogalmazni, mit is jelent számomra a Biblia, Pascalnak e szavai jutottak eszembe. — Sajnos, ugyan nem mindig tűz számomra Isten szava. Ma is képes vagyok felületesen, elsietve olvasni, meghallgatni egy-egy szentírási részt. De amikor újra és újra úgy hallgatok az írásra, hogy Isten élő Igéje szólal meg itt, és személyesen hozzám szól, akkor újra és újra megtapasztalom e Pascal által is megfogalmazott élményt, amelyre a zsoltáros is utal: „Tekintsetek rá, s eláraszt benneteket a fény" (Zsolt 33,5). A Bibliával való kapcsolat, mint sok keresztényben, bennem is hosszú fejlődés állomásain ment keresztül. Gyermekkoromban találkoztam először a Szentírással családomban, majd a szentmiséken, hittanórákon. 14 évesen kezdtem el naponta olvasni — akkoriban általában napi 10-20 percet. Hosszú részleteit megtanultam kívülről (pl. egy teljes evangéliumot), majd így megnyertem a katolikus középiskolák szentírásversenyét. Ekkor azt hittem, hogy már csaknem ismerem a Bibliát. De amikor a Hittudományi Egyetemen 4 éven át (a személyes olvasás, tanulás és elmélkedés mellett) átlagosan legalább heti 10 órában foglalkoztunk tananyagként is a bibliai szövegekkel, amikor megismertük a szentírási könyvek műfaját, keletkezési hátterét, hosszan elemeztük egy-egy részletét stilisztikai és tartalmi szempontból, felfedeztük egy-egy görög vagy héber kifejezés összetett gazdagságát, akkor egy új döbbenettel álltam meg, s fájdalommal nyugtáztam: egy élet sem elég, hogy e mélységekbe behatoljak. Ekkoriban teljes szívemmel helyeseltem, hogy a katolikus egyház bevezette a Szentírás ünneplését az év egy vasárnapján; ilyenkor a Szentírást égő gyertyák közé tettük az oltárra, jelezve, hogy Isten élő Igéje van itt jelen. Mégis csak jóval később találkoztam igazán a Szentírással, amikor megértettem, majd megtapasztaltam, hogy ha törekszem a Szentírás igéit cselekedetről-cselekedetre megélni, tettekre váltani (vö. Jak 1,22; Kol 3,17; lKor 10,31), akkor valóban magával az élő Igével találkozom, egyesülök; akkor az Ige magja valóban kikel, s termést hoz bennem (vö. íz 55,11k; Lk 8,4k): maga Krisztus testesül meg bennem Megértettem, megtapasztaltam, hogy így valóban azzal az Istennel találkozom — és találkozhat vele minden ember — aki „Ábrahám, Izsák és Jákob (és Jézus) Istene, nem pedig a bölcseké és tudósoké." Nagyon megdöbbentett az, amit Szent Ágoston ír: „Amikor az áldoztatáskor kiszolgáltatják nekünk Krisztus testét, vigyázzunk, hogy semmi se hulljon belőle kezünkből a földre... Aki hanyagul fogadja Isten igéjét, nem kevésbé vétkes, mint aki fegyelmezetlensége miatt földre ejti Krisztus testét." Papi-lelkipásztori munkámat is egészében átalakította ez a Bibliával való megújult kapcsolat. Milyen mások lettek a hittanórák! Már elsősorban nem elméleteket tanítottam, hanem próbáltam meghívni a résztvevőket Isten szavának életre váltására. S a hatás rendkívüli volt: — A hittanokon résztvevő felnőttek, fiatalok és gyermekek többsége azt élte át, amit én is: hogy Isten igéjének fényében az élet unalmas hétköznapjai egyszerre izgalmassá, széppé, istenivé váltak... („Nagyszerű lámpás lábam elé igéd, Uram, ösvényem világossága" — mondja a zsoltáros. Zsolt 118,105) — Izgalmassá váltak a hittanórák is. Mert minél jobban életre váltották a résztvevők az evangéliumot, annál spontánabb természetességgel mondták el a következő órákon egymásnak, hogy — 120
