Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - MIT JELENT SZÁMOMRA A BIBLIA? - A Teológia körkérdése: vélemények, válaszok
Ugyanebben az időben több egyesületben is felnőttek részére előadásokat kellett tartanom. Gondoltam, őket is érdekelni fogja a Biblia. Ehhez nagyon jó forrásnak kínálkozott Szentiványi Róbert: Századok halhatatlan Királya c. könyve. Ebben az időben jó néhány éven át csak írógéppel sokszorosított jegyzetekhez juthattunk, így például Gál Ferenc: Szentírásmagyarázatához. A kézrőlkézre adott művekből jó segítséget kaptunk a prédikációkhoz. Számomra, hála Istennek, ezek a kiadványok mindjobban megszerettették az írásokat, az Úr üzenetét. Nemcsak úgy, hogy felhasználtam az igehirdetésben, hanem ezzel a kérdés- feltevéssel is: Mit üzen nekem az Ur? Később elkövetkezett az az idő, — munkatársaim egyetértésével — hogy hetenként egyszer összejöttünk, másfél, két órát is elbeszélgettünk a következő vasárnapi evangéliumról vagy leckéről, ezzel a kérdéssel: Mit üzen nekem Jézus ebben a szövegben? A többi — meggyőződésem — a Lélek műve volt. Hogy eljutottam eddig, hálás vagyok érte a Gondviselő Istennek. így tudtam, szerény tehetségemhez mérten, a rámbízottaknak is élvezhető lelki-táplálékot nyújtani az írásokból! Számomra tehát a Biblia „kincse" a hosszú szolgálat, a tanítva-tanulás, egy szükséghelyzet (hittankönyv hiánya), meg a saját magunknak feltett kérdés (mit üzen nekem Jézus?) nyomán lassan tárult fel. — Talán nem túlzás, ha a most feltett kérdésre: Mit jelent számomra a Biblia? — azt mondom: MINDENT! — Részletesebben: Megnyugvást és vigaszt (mert máshol hiába is keresném) — Világosságot (mert idős korom ellenére is botorkáló ember vagyok) — Táplálékot, erőt, indítást, hogy újra kezdjem, ha belefáradok. Marosi Izidor ny. püspök A magvas kérdés igazi magva a kérdés közepe, a „nekem" szó. De, hogy megfelelően tálalhassuk ezt az ízesnek ígérkező feltört magot, vizsgáljuk meg természetes összefüggésében. Vagyis mondjuk meg, mi a Biblia önmagában, és mi a jelszerepe általában a hívők életében. — 1. Először is tehát mi a Biblia önmagában? — Egy könyv, amely bizonyos részleteiben már négy évezreddel ezelőtt először szájhagyományként, majd fokozatosan írásban is megfogalmazódó a Krisztus utáni első század végével lezáruló vallásos írások gyűjteménye. Könyvbe foglalása azok által történt, akik hitelt érdemlően találkoztak az egyetlen élő Istennel, Abrahámtól az utolsó, krisztusi apostol haláláig. Lényeg, hogy ezek az írások az egyetlen élő Istennel való találkozások hiteles Isten-élmények lerögzítései. Az ilyen találkozásokra ráhangolódni képes ember ennek a Könyvnek olvasásakor látja és hallja, egyszóval érzékeli mindazt, ami az emberrel találkozó Istenből egyáltalán felfogható és érzékeíhető. Az ószövetségi hagyományra támaszkodó rabbinikus hagyomány vallja és tanítja, hogy minden egyes szentírási szóban az Isten Lelke lélegzik és az Isten Szíve dobog. így, aki hittel olvassa a Bibliát, az együtt lélegezni tanul az Istennel, és a szíve is egy ritmusra tanul dobogni az Istenével. (Ezt jelképesen még azzal is szemléltetik a régi rabbik, hogy az ószövetségi Szentírás legutolsó és legelső héber betűjének egybeolvasása a „szív" szót eredményezi.) A keresztény ember számára a Biblia Isten Igéjének Könyvvé testesülése. Mint ahogy Szűz Mária méhében történelmi Jézus Krisztussá testesült, ugyanúgy a kenyérben és a borban étel-ital Krisztussá, a hívők közösségében pedig Egyház-Krisztussá testesül ma is. Ezért tiszteljük a Szentírást kezdettől fogva úgy, ahogyan tiszteljük: az első századoktól kezdve áhítattal őrizzük, mécsest gyújtunk előtte, megtömjénezzük, liturgikus csókkal illetjük, sőt térdet is hajtunk előtte. Ez a hívő keresztény magatartás áll Szent Jeromos sokszor hangoztatott mondása mögött is, hogy aki a Bibliát nem ismeri, az Krisztust sem ismeri. Ilyen értelemben szoktuk azt is mondani, hogy a Szentírás a Könyvvé lett Krisztus. Ennél nagyobbat nem mondhatunk róla. — 2. Szóljunk most arról, mi a Biblia jelentése, jelszerepe általában minden hívő számára? — A világot megteremtő és benne minket is létrehívó Isten ugyanis jelekkel érintkezik velünk abból a bizonyos „más" világból. Egy olyan világból, amelyet Jézus Krisztus „Isten Országának" nevez, és olyan beszédes parabolákat, hasonlatokat mond róla, hogy már most örvendezhetünk eljövendő bírásának. Hiszen értékesebb minden kincsnél és minden drága gyöngynél, amiért mindent oda kell adnunk. (Vö. Mt 13. fej.) Szent Pál pedig a Szentlélek sugallatára elragadtatással írja ennek az Isten Országának életéről, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, ember szívbe föl nem hatol, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt" (Kor 2,9). — Végeredményben tehát a Biblia minden hívő számára minden keserves megpróbáltatás ellenére és azok elviselésén túlra tekintve: „Evangélium", vagyis a leghitelesebb Örömhír. in
