Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Németh Géza: A bibliai üzenet megismerésének útjai és tévútjai
Németh Géza A BIBLIAI ÜZENET MEGISMERÉSÉNEK ÚTJAI ÉS TÉVÚTJAI Annak analógiájára, amint Jézus Krisztusban is az igaz ember és az igaz Isten szól hozzánk a Biblia megismerésének alapfeltétele, hogy tanulmányozása közben tekintetbe vegyük: a Könyv egyszerre isteni és emberi mű. Melyek a Szentírás emberi természetének komponensei? 1. Mindenekeló'tt a történetisége. Az „akkor és ott" világa megértése nélkül az „itt és most" alkalmazása is csak önkényes „belemagyarázás" lehet. Ez a „háttér kutatás" a hívő (és esetenként a „hitetlen") tudomány feladata. A bibliai földrajz, régészet, történelem, nyelvészet, összehasonlító vallástörténet stb. alapvető munkája lényegében véve megszületett, a mai kutatás már csak a részleteket gazdagítja. Az elmúlt évtizedekben megjelent bibliai kommentárok — magyar nyelven is — már ezekre a segédtudományokra is épülnek és a felelős szentírásmagyarázó nem tekinthet el ezektől az eredményektől. A múlt században működő racionalista tudósok közül sokan azt hitték, hogy a történeti, régészeti, szövegkritikai munkák tudományos hitelességgel fogják a keresztény világnézetet megrendíteni. Valójában éppen a fordítottja történt. A bibliakritika és történeti vizsgálódás mind szövegkritikai, mind régészeti tekintetben egyértelműen megerősítette a Biblia hitelességét és történeti megbízhatóságát. 2. A Genezistől az evangéliumokig haladva észleljük a folyamatos „progresszív kijelentés" elvének érvényesülését. A kijelentés az üdvtörténet idői folyamatosságában történik, ezért a Biblia is folyamatosan „világosodik ki", míg Krisztushoz érünk. A Krisztusban felragyogó világosság ugyanakkor érvényteleníti az előző korszak „árnyékait" — tehát mindazt, ami az Ószövetségben Krisztussal „ellenkezik" (pl. kegyetlenkedések, külső, rituális törvények, bosszú-zsoltárok stb.) A „progresszív kijelentés" elve azt jelenti, hogy a Biblia értelmezésénél kötelezően kell alkalmaznunk a krisztooentridtás elvét. Ezért a Bibliában minden Krisztus előtti (és utáni pl. Jelenések könyve bosszú-látomásai) a Centrum mérlegére teendők. Ha ezt az elvet a megértésnél nem alkalmazzuk, akkor korunk számos bestiális „vallásháborúját" is igazoljuk az Ószövetség valamely passzusával. 3. A műfaji meghatározottság elve alkalmazásánál figyelembe vesszük, hogy a Biblia történeti, költői, apokaliptikus és prófétai könyvek ill. szövegek gyűjteménye. A szerzők gyakran egy-egy könyvön belül is váltakozva élnek a történeti-leírói, illetve a költői-ké- pi-példázati kifejezés eszközeivel. A műfaj félreértése évszázados oktalan vitákat és nya- katekert apologetikai-hitvédelmi erőlködést eredményezett. Pl. A Teremtéstörténet és a Jelenések Könyve nem kronológia, nem a kezdetről és a végről szóló történeti és természettudományos leírás, hanem a korabeli mitikus és apokaliptikus képek nyelvén elmondott kijelentés. Ezeket a képeket természetesen nem szó szerint értjük, hanem értelmüket keressük. Ezért nincs értelme a bibliai hat nap és a modern földtörténet egyeztetésének, vagy olyan vitáknak, hogy a Jónás könyvében szereplő cethal lenyelhet-e egy eleven embert? Hiszen ez az utóbbi könyv műfajánál fogva nem történeti, hanem novellisztikus, példázatszerű írás még akkor is, ha Jónás maga történeti személy volt. 4. A világnézeti korhoz kötöttség miatt különbséget kell tenni a bibliai világkép és a bibliai világ nézet, üzenet között. Az előbbi nem kijelentés, az utóbbi érvényes isteni Szó. A világkép a világról alkotott mindenkori mitikus vagy tudományos ismeretek összessége. 97
