Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Jézus, a tökéletes Ember
kor tehát Krisztus emberi jelleméről volt szó, főleg azt emelték ki, hogy ő földi vándorlása ellenére igazában otthon van Istennél és mindenképpen a beérkezettség, a teljesség képét mutatja. Ezt a skolasztikus módszert találjuk pl. Schütz Antalnak a Krisztusról írt könyvében is (1944, 26 kk). Ó Krisztus jellemét ezzel a három szóval írja körül: transzcendencia, harmónia, abszolútság. A transzcendencián azt érti, hogy bár az evangélium Krisztusa egészen itt van, semmiféle emberi probléma nem idegen tőle, de érezzük, hogy lelke mélyén túllépi az emberi kereteket, egy más világban él, Isten örök világában. Ezért lényegében érintetlenül és diadalmasan megy végig az életen, amely körülveszi. A harmóniával azt akarja mondani, hogy Krisztusban az ellentétesnek látszó vonások teljes összhangban vannak: a tekintély és az alázat, az erő és a gyöngédség, az irgalom és az igazságosság, az önfegyelem és az öröm. Végül az abszolútságot abban kell meglátni, hogy ő az erkölcsi és a szellemi élet csúcsán van. Neki nem kell kínosan nevelni magát, nem tanul csalódásaiból, semmit nem kell újra kezdeni, betekint Isten mély titkaiba anélkül, hogy tanulta volna, s tetteiben és szavaiban nem is találunk semmit, amit emberibb módon, tökéletesebben lehetett volna csinálni. Ma az üdvtörténeti teológia nemcsak a dogma megállapításaiból tekint vissza az élő Jézusra, hanem az ő konkrét viselkedését is nézi, ahogy azt az evangéliumok elénk állítják. Itt konkrét kérdésnek inkább az kínálkozik, hogy mi vezette Jézust tanításában, viselkedésében és életének alakításában. Minden elfogulatlan olvasó megérti az evangéliumból, hogy benne a magatartás, a szó és a tett két forrásból táplálkozik: igazodik Isten akaratához, akit ő saját atyjának és a mi atyánknak tart, továbbá igazodik ahhoz a testvéri szeretethez, amelyet küldetésében elvállalt minden ember iránt. Ugyanakkor egyéniségét és viselkedését áthatja egy csodálatos szellemiség, amely egyszerre tükrözi a világosságot, az igazság erejét és a szentség légkörét. Itt az ösztönnek, a szenvedélynek, a földhöz tapadt vágyaknak egyáltalán nincs szavuk. Életének tehát az a magyarázata, hogy igazodik Isten atyaságához, saját fiúságához és a Szentlélek jelenlétéhez. Ezzel nemcsak azt nyilatkoztatja ki, hogy az egy Isten a három személynek, az Atyának, Fiúnak, Szent- léleknek az egysége, hanem azt is, hogy az ember a háromszemélyű egy Isten képmása, azért tökéletessége, teljessége csak ebből a misztériumból táplálkozhat. Az Atyához való igazodás jelenti Jézus életében a vertikális, a felülről lefelé való meghatározottságot. Nem egyszerűen „Istenhez" igazodik, hiszen az Isten-név túl elvont, azt még konkretizálni kell. Az ember hajlandó arra, hogy kiragadjon valamit Isten vonásaiból és azt teszi meg mértéknek. Ezért a történelem folyamán az Isten és az istenek nevében már sok kegyetlenséget és igazságtalanságot is elkövettek. Jézus kortársai Istent elsősorban törvényhozónak tekintették és magukat a törvény végrehajtóinak. Amikor Jézus az Atya nevét ragadja ki, jelzi, hogy olyan Istenre tekint, aki elkötelezte magát a világnak, aki atyai felelősséget érez a gyarló ember iránt s ezért saját életében, gazdagságában akarja részesíteni. Erről az Istenről nem kell elméleti előadást tartani. Sokkal több, ha kijelenti „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok" (Mt 5,48) Mivel tudja, hogy küldetését a mennyei Atyától kapta, azért meg van győződve, hogy annak meglesz az eredménye. De neki meg kell maradni az Atya irgalmának és elkötelezettségének a keretei között. Küldetése meg van határozva ezekben a szavakban: Isten, az Atya úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát áldozatul adta érte (vö. Jn 3,16). Az ilyen Atyáról nem lehetett a törvény betűjének a csattogtatásával tanúskodni, hanem csak uralmának, országának a bemutatásával. Ezért áll Jézus tanításának középpontjában Isten országának kegyelmi rendje. A példabeszédek meggyőzően vetítik elénk az Atya irgalmát, nagylelkűségét, türelmét, de egyben tekintélyét is. Itt Jézus nem ellentétben áll a próféták vagy Keresztelő János stílusával, hanem kiegészíti és tökéletesíti azt. Az atyai küldetésben benne van a gondviselés és a szeretet, ezért Jézusnak nincsenek kételyei. Nem kísérletezik új megoldásokkal, s nem is törekszik azonnali sikerre. Tudja, 5
