Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BÉKÉS GELLÉRTTEL ÉS HAFENSCHER KÁROLLYAL - Az ökumené néhány fontos kérdéséről
hivatott arra, hogy a krisztusi szeretet egyetemes közösségébe egyesítse a többi közvetlenül vagy közvetve apostoli eredetű egyházat. — H. K.: Nem érzem kulcskérdésnek a Péter szolgálat és a Péter-szolgálat utódlásának kérdését, bármilyen fontosnak is tartom, jelentősnek tekintem és jól tudom, mennyi vitára adott már alkalmat. Ezért nem tartom időszerűnek, hogy a magyar ökumenében, amikor még beszélgetéseinket in sacris el sem kezdtük, éppen ez kerüljön elő első megvitatandó kérdésként, Az ugyanazon Krisztus főségében hívőknek ebben a kérdésben lehet külön véleményük felfogásom szerint. Ezért nem tartom szerencsésnek, hogy az általam nagyra- becsült, ökumenikusán nyitott és tekintélyes Békés Gellért professzor úr a protestáns Ökumenikus Tanulmányi Központ kiadványára (a pápalátogatással kapcsolatban) felvetette ezt a kérdést a Katolikus Szemle a „Pápa szól hozzánk" című publikációjában. A szerző elismeri ugyan, hogy a könyvecskét ökumenikus szellemben és hangvétellel írtuk, kritikánkban tárgyilagosságra törekedtünk, mégis érzékelteti, hogy a pápa sajátos helyzetével, elsőbbségigényével kapcsolatban mi protestánsok csak történetkritikai módszert alkalmaztunk, így pedig nem lehet eljutni a helyes egyházi tanításra. Anélkül, hogy itt részletekbe bocsátkoznék, megállapítom, nem érett még meg a magyar ökumenikus helyzet, hogy ehhez a kérdéshez érdemileg hozzányúljunk, én magam más prioritásokat látok, amikben egyet tudunk érteni (lsd. 3. kérdésre adott válaszaimat). A Pastor Pastorum képlet számunkra könnyebben elfogadható, mint a vatikáni államfői tiszt (1929 előtt és után). A helytartó titulus bennünk rontja a praesentia reális tanítást, ha ugyanis Krisztus jelen van, minek a helyettes? Az utódlás kifejezésben nemcsak a continuitast, hanem az uralkodást is érzékeljük. Számunkra a hatalom kérdése az egyházban már eldöntött: Övé az ország, a hatalom és a dicsőség. A doxológia csak egyetlen irányban mondható. Ismerem, különböző értékelések történtek az evangélikus egyházon belül is a XVI. századtól a mai napig a pápa primátusát illetően, s tudom, mennyiben különbözik az amerikai római-evangélikus dialógus felfogása a genfi vagy németországi pápalátogatás visszhangjától. Magam részéről testvéregyháznak tekintem a római egyházat a pápaságról vallott más tanítása ellenére is. Abban reménykedem, hogy ez a kérdés semmiképpen nem választhat el minket egymástól. — Isten írott szavának, a Bibliának egységformáló az értéke és jelentősége... — B. G.: Ige és szentség (sacramentum) — ez két alkotóeleme az egyház életének. Mindkettőnek hiteles írott dokumentuma a Biblia. Az ószövetségi iratok lényegileg az Isten személyes megnyilatkozásáról, országának, az üdvözítő Isten-uralomnak eljöveteléről és a Messiás küldetéséről beszélnek. Az újszövetségi iratok viszont arról tanúskodnak, hogy ez az uralom a Krisztus-eseménnyel gyökerében már megvalósult, és a Szentlélek kiárasztásával folyamatosan valósulóban van az egyházban és az egyház által a világban, amíg végleg be nem teljesül. A Biblia tehát az isteni üdvösség történeti megvalósulásának dokumentuma, s ezzel a krisztusi hit és erkölcsi tanítás teljes foglalata. Ez határozza meg jelentőségét az egyház életében és ezért alapvető jelentősége az egyház kialakításában. Ám a Biblia nem merő dokumentuma múlt eseményeknek vagy prófétai meghirdetése eljövendő beteljesedésnek. Ennél sokkal több. A Biblia Isten élő Igéjét őrzi: általa jelenvalóvá válik a múlt, és elővételeződik a jövő. Amit Isten a múltban tett üdvösségünkért, az a bibliai ige által itt és most üdvösségünkre válik: a bűnös ember általa találkozik irgalmas Istenével, és ha hittel fogadja, általa nyeri el Isten bűnbocsátó kegyelmét, s ezzel már a jelenben kegyelmi zálogát kapja az üdvösség mennyei beteljesedésének. Szent Ágoston paradox kifejezésével ez az ige signum audibile, hallható és hatékony szakra- mentális jele üdvösségünknek. Ez a hallható jel azonban lényegében összefügg az ige szakramentális formájával, ami verbum visibile, vagyis maga a szakramentumban láthatóvá váló ige. így a bibliai ige és Biblia által tanúsított szakramentumok, főleg a kereszt- ség és az Eucharisztia, kölcsönösen kiegészítve egymást, itt és most közvetítik Isten élő 89
