Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mihályi Gilbert: A kommunió-egyháztan és az ökumenizmus
Mihályi Gilbert O.Praem. A KOMMUNIÓ-EG YHÁZTAN ÉS AZ ÖKUMENIZMUS „Hogy mindnyájan egyek legyenek" (Jn 17,21) — Jézusnak ezt az utolsó vacsorán elmondott főpapi imáját idézik általában az ökumenizmus megalapozására. De az tapasztalható, hogy bár a hívők megértik, hogy Krisztus követői nem oszolhatnak meg, az egyház tényleg csak egy lehet, a külső, szervezeti egységen túl azonban sok közülük nem is gondol a jézusi akarat mélyebb értelmére. Ennek következtében híveink jó része a keresztények egységét a Rómától elszakadtaknak a római katolikus egyházba való visszatérésében, rekatolizálásában látja. Pedig itt nem szabad megállni. Jézus imájának teljesebb értelmét kell keresnünk. Hiszen csak így lesz világossá hordereje, mindnyájunkra vonatkozó kötelezettsége, valamint az ökumenizmus mibenléte. EGYSÉG A SZERETET KÖTELÉKÉBEN. Ebben a keresésben minden attól függ, hogy Jézus milyen egységért imádkozott. Választ kapni nem is oly nehéz, mert az Ur maga kifejezetten utal erre, hiszen így folytatja imáját: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küld tél engem." Ezek a szavak minden különösebb magyarázat nélkül is megértetik, hogy Jézus nem valami merőben külső, fegyelmi, jogi, szervezeti egységért, hanem benső, kegyelmi együvé tartozásért imádkozott, amelynek modellje az az egység, amely fennáll közte és Atyja között. E)e valóban így van ez? Könnyen rátalálunk, hiszen ugyanezt mondja, amikor az egységet másodszor is említi: „Hogy egyek legyenek mint mi" (Jn 17,11). A hittanban jártasak jól tudják, hogy nem fizikai, testi, földi egység, ami létezik Jézus és Atyja között. De hogy semmi kétség ne merülhessen fel, Jézus rámutat lényegére: „Hogy a szeretet, amely- lyel szeretsz engem, bennük legyen és én őbennük" (Jn 17,26). Az egység tehát, amiért imádkozik, a szeretet egysége. Ez teszi az Atyát, Fiút és a Szentleiket eggyé a Szenthá- romságos Egyisten közösségében. Jézus tehát azt akarja, hogy követőit, tanítványait, egyházát ugyanez a szeretet kösse egybe. Ez kegyelmi egység, a hitben és a keresztség- ben elnyert istenfiúság isten-emberi kommuniója, s ezért Jézussal, a testvérrel úgy hívhatjuk az Atyát, amint Ő: „Abba", azaz „apuka", a legbensőbb gyermeki szeretet és bizalom hangján — mi Atyánk! KÖZÖSSÉG KRISZTUSSAL — KÖZÖSSÉG AZ EGYHÁZZAL. A D. Vatikáni zsinat éppen ebben a kommunió-misztériumban határozta meg Krisztus egyházának lényegét. Ez a megújult egyházszemléld iránymutató az ökumenizmus számára, mert belőle az következik, hogy mindazokat a keresztény közösségeket, amelyekben a Jézussal való élet- és szeretetközösség fellelhető, Krisztus egyházával, ha nem is tökéletes, de valós közösség köti össze. Ennek értelmében jelenti ki az Egyházról szóló zsinati konstitúció: „Krisztusnak egyetlen egyháza a katolikus egyházban áll fenn... Bár szervezetén kívül is megtalálható a megszentelődés sok eszköze és sok igazság; ezek, mind Krisztus egyházának tulajdonát képező adományok, a katolikus egység ösztönzői" (8.). Itt a zsinat az ökumenizmus alapelvét fejezte ki. Bár a zsinat is tanítja a hagyományos tételt, hogy a katolikus egyház az egyedül üdvösségre vezető egyház, de ennek kiterjesztését kiszélesíti a látható római egyház szervezetén és határain túlra mindazokra a keresztény közösségekre, amelyekben a megszentelődés adományai fennmaradnak. Micsoda jelentős fejlődést jelez ez 73
