Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: A haldoklás és halál valóban az élet kapuja?

is idejön, mint az Ó küldötte." — Potyogtak a könnyei, mikor áldozott. A szobából kijövet, csak ennyit mondtam a néma csendben figyelő fiatalasszonynak: Látja! Hyen a megoldott élet. Sokkal nagyobb bajban van ez a néni, és boldog, elégedett. Az ilyen látók nem öngyilkolnak, nem beszélnek oktalanságot Isten ellen. Valamit szemlélnek, talán inkább Valakit, aki békét ad nekik, tanítja őket értelmezni helyzetüket és ott van velük.

Ezen „látóknak" talán legmeghatóbb tanúja az Onkológián feküdt hosszú heteken át. Szép női arca első találkozásunkkor már elszineződött, szürke foltok tarkították. Arca tónusa ugyanakkor derűsnek látszott. Sőt, amikor megtudta, hogy Jézust is hordozom az Oltáriszentségben, mosolyogva ragyogott, és kérte a szentáldozást. Kb. 4 hét múlva akadtam rá újra. Ekkorra négy galambtojás nagyságú daganat volt a homlokán, szinte szabályos sorban. Ezek lilák, pirosak, véresek voltak. Amikor meglátott, felragyogott fáradt arca, és ezt mondta: „Tisztelendő úr! Látja, töviskoronát kaptam az Úrtól. Nem tragikus ám. Még szép fogai is látszottak, amint mosolygott. Kérdésemre, hogy tudja-e ezt a töviskoronát valamire értékesíteni, ezt válaszolta: „kiegészítem általa testemben, ami híjával van Jézus szenvedésének" (Kol. 1,24). Nagyon sokan rászorulnak erre. Legközelebb már más feküdt az ágyán. Hazavitte őt Jézusa. Teljes bizonyossággal megállapíthatom, hogy nem szerepet játszott. Természetes béke, minden neurózistól mentes, mély hit élt lelkében. Láttta, élte Jézusát. Ez a látás egyre inkább mélyült, tisztult. — Keresztes Szent János jut eszembe, aki misztikus elragadtatásait elemezve említ lelki érzéseket, amelyek Isten nagy „megérintései". Ezek az értelem felé is feltárnak „bizonyos ismereteket és belátásokat. Az értelemnek fönséges gyönyörűséges istenélményt okoznak. Olyan gyönyörűséges, természetfeletti meglátások ezek, amelyek a természetes értelemmel teljesen elérhetetlenek" (Edith Stein: A kereszt tudománya Bp., 1981. 69. old.)

A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA ÉS A MEGTISZTULÁS ÚTJA.

Folytatom Keresztes Szent János elmélkedését a fönt idézett könyvből: „Az érzékek és a képzelőerő olyan képeket kapnak, amelyek minden földi dolgot felülmúlnak. A természetfeletti megvilágosítás az értelmet olyan belátásokra emeli fel, amelyekre saját erejéből sohasem tehetne szert. A szívet pedig olyan vigasztalás tölti el, ami mellett a világ minden öröme és élvezete elhalványul. íly módon a lélek készségessé válik arra, hogy a földi javaktól elforduljon és a mennyeiekhez emelkedjék" (uo. 100. o.)

E mély igazságokat szemlélve a következő újabb meglátások érlelődnek meg az élet és halál határmezsgyéjén immár negyven éve őrlődő lelkipásztor szívében:

a) Ősi megállapítása a misztikusoknak, hogy a természetfelettinek boldogító szemlélése az érzékek sötétjében ragyoghat csak fel.

b) Ezért szükséges az önkiiiresúés, a tisztulás útja. Ezt a tisztulást a szemlélődésre meghívott lelkeknek maguknak kell megteremteniük hosszú aszkétikus úton. Úrrá kell lenni az érzékeken, evilág ezer lehetőségén, még a megengedetteken is.

c) Amikor aztán a lélek sötétben marad, kifosztva minden zavaró körülménytől, megjelenik a kereszt/ az elhagyatottság vigasztalan magánya. És ekkor már nincs akadálya annak, hogy az Úr megjelenjék megvilágosító tisztaságával és kimondhatatlan békét adó meleg szeretetével.

d) Betegség esetén a tisztulást, vagyis e világ értékeinek megfosztását maga a szenvedés végzi el. Minden, ami eddig vigaszt jelentett: erő, egészség, szépség, táplálék, látható, hallható javak lassan „kicsúsznak" az elérhetőség reményéből is. Szinte minden elérhetetlenné válik. Szegény betegek ott vannak kifosztottan, sötét éjszakában.

e) Ekkor két eset lehetséges: vagy édesen, tisztán meghallja a beteg lelke mélyén már évek éta ott hordozott Urát, akit eddig talán csak hittel vallott, de meg nem tapasztalt, — vagy elzárkózik előle. Innen adódik, hogy nagyon sok misztikust találok a legegyszerűbb betegek között. A fenti példák csak a legjellemzőbbek. Naponta tizekben, ötvenek- ben szemlélhetem az isteni Jézust, aki olykor csak egy meleg fejbólintásból, máskor egy61