Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: A haldoklás és halál valóban az élet kapuja?
aki odaát van, ide át ne jöhessen" (Lk 16,26). — Más helyen ezt közli a kinyilatkoztató Szentlélek: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem elképzelni nem tudja, amit Isten ígért azoknak, akik Őt szeretik" (lKor 2,9). Ugyanakkor néhány meghökkentő hely mintha a fentieknek ellentmondana. „Onnan ideát" jött Sámuel, amikor halála után Saul mintegy visszaidézte bizonyos halottlátó asszony (médium) segítségével: „Egy öregember szállt fölfelé köntösébe burkolózva. Ebből Saul megtudta, hogy Sámuel az, földig hajolt és leborult előtte. Sámuel így szólt Saulhoz: Miért zavarsz nyugalmamban, és miért idéztél meg" (lSám 28,14-15). — Még földi életében látta az „odaát"-ot István diakónus: „amikor üldözői szívét elöntötte a méreg, és fogukat vicsorgatták feléje, István Szentlélektől eltelve föltekintett az égre és megpillantotta az Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbján áll", — majd felkiáltott — „Bizony látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll" (ApCsel 7,54-56). — Urunk színeváltozásakor Péter, Jakab és János földi szemükkel égi, immár üdvözült személyeket láttak: „Jézus ott színében elváltozott előttük, arca ragyogott mint a nap, ruhája pedig tündöklött mint a fény. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele" (Mt 17,1-3). Az idézett helyekből az következik, hogy földi halandónak lehetséges, hogy érzékletes módon megtapasztalja a másik létrendet. Sőt nemcsak lehetséges, hanem esetek bizonyítják, hogy ilyenek már történtek. A fenti események hitelesek, hiszen az igazolt élő Isten közölte velünk Szentlelke sugalmazása által. AZ ÉLET ÉS HALÁL HATÁRMEZSGYÉJÉN UGYAN MIT TAPASZTALHATUNK? Hitelesek, igaznak mondhatók-e azok a közlések, melyeket betegek beszélnek el „bizonyos halál" beállta után, amiből aztán orvosi beavatkozásokkal mintegy visszahozzák őket a földi életbe? Élet az élet után címmel jelent meg az elmúlt évtizedekben egy könyv Moody nevű amerikai orvos tollából. Orvosi szavahihetőséggel adja elő, hogy nem egy páciense a halál beállta utáni visszatérésekor (reanimáció) ún. „túlparti élményt" élt át. Megszólaltatja őket, és ők a legkülönfélébb módon úgy tapasztalják, hogy immár elváltak a beteg testtől, majd hosszú alagútnak tűnő jelenségen átjutva, vagy kontinensek felett, sőt, saját, immár halál állapotában lévő testük felett, de azon kívül szemlélnek, mélyebb összefüggéseket látnak. Ezek a megvilágosodások mintegy fényjelenségek alakjában tűnnek fel előttük. Nagyon felszabadultnak és boldognak érzik magukat ebben az „állapotban", és legtöbbjük szinte rossznéven veszi, hogy vissza kell költöznie előző, immár az orvosok által újra alkalmassá tett testébe. Magam részéről nem kételkedem az orvosok igazmondásában, sőt a betegek elbeszéléseiben sem. De egyben igen: hogy ők valóban a túlvilágban jártak volna. Nem mintha nem hinném az örök életet és a személy üdvösségét vagy kárhozatát, vagyis személyi életének örök folytatását. Ez adja életem értelmét, hiszen vágyaim is oda gravitáinak hihetetlen erővel, és: AKI ezt garantálja, nem más, mint az „igazolt" Jézus Krisztus. Igazolt, mert rajta teljesednek be a történelmi jövendölések, mert hatalmas jeleket művelt, mert minden szava, amit a világ jövőjéről vagy saját jövőjéről mondott, mind beteljesedett, vagy teljesedőben van. Egyéni hitem alátámasztására nincs szükségem olyan egyénekre vagy egyéni tapasztalatokra, melyek láttatják, érzékeim számára „foghatóvá" teszik mindazt, amit O mondott. Nem is nagyon kutatgatok ilyen élmények után, mert akkor esetleg a bizalom alapján álló hitem gyengeségét fejezném ki, aminek bizonyára nem örülne az én Jézusom. Ha mégis adódnék ilyen jel, annak mély tisztelettel örülnék, de ismételten kijelentem: nem tapasztalaton nyugszik hitem, hanem hallásból ered az Illetékestől. így vagyok a torinói lepellel is. Ha bebizonyosodna, hogy tévedés annak eredetét Jézus korába helyezni, semmit sem gyengülne hitem. — Életet adó és boldogító eligazítás számomra a drága szó: „Ne nyugtalankodjatok, higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem lenne, én megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek nektek" (Jn 14). 58
