Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Pomogáts Béla: Evilág - túlvilág. Magyar költők a túlvilági létről

Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? — nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, a forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mint tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Jézus három napig feküdt a sírban, fiúsvét éjfélkor a lepecsételt, kővel elzárt sírból senki által nem Tátottán kijött, érintetlenül hagyva a követ a pecséttel. Ez volt Jézus drámai találkozása a halállal a próféta szerint, kit Szent Pál is idéz:

„Halál, hol a te győzelmed?

Halál, hol a te fullánkod?" (lKor 15$5)

Szinte izgatóan feszült légkör! A megsemmisült halál — legyőzetésének csalhatatlan emberi bizonyítékaival: a töretlen pecséttel, az el nem hengerített kővel, az őrködő katonákkal — áll szemben az isteni élet győzelmében lévő, de emberi bizonyságokat még nem birtokló Krisztussal. És ez a drámai szembenállás folytatódik továbbra is, akármilyen formát öltsenek is a külső cselekmények.

Belon Gellert püspök: „Élet a halálból"

33