Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mihályi Gilbert: Az Egyházmegyei Pasztorális Tanács - A kommunió-egyház együttműködésének egyik fóruma

„évente legalább egyszer"-i összehívása a kommunióban élő egyházmegyében sehogy sem tekinthető elégségesnek.

Az együttműködés fóruma a kommunió-egyházban nélkülözhetetlen. AII. Vatiká- num „nagyon kívánatos" -nak tartja az egyházmegyei pasztorális tanácsot. „Ha a lelkipásztori körülmények (azt) indokolják" — mondja az 511. kánon. A magyar fordítás jegyzetében pedig ez áll: „Megalakítása nem kötelező".

Ez három különböző értékű megállapítás. „A nagyon kívánatos" zsinati szándékot a Kódex „ha a lelkipásztori körülmények indokolják" szavai eléggé lefokozzák. „A megalakítása nem kötelező" megjegyzés pedig mintha ellene szólna a zsinat elgondolásának. Ami ugyanis nem kötelező, az nem fontos, nem sokat számít, elhanyagolható. Ki merné a kommunió-egyház gondolatát és gyakorlatát így lefokozni, amikor II. János Pál pápa tavalyi látogatásakor a magyar keresztény megújulás egyik sarkkövévé „a szent- háromságos élet- és szeretetközösség" kialakítását tette. Csak remélhető, hogy az egyházmegyei zsinatok bevezetik az egyházmegyei pasztorális tanácsot, amely a helyi egyház együttműködési fórumaként hatékony előmozdítója lesz a megújulásnak.

Az ilyen közösségi fórumnak hívő népünk szükségét érzi: „Legyen az egyháznak saját arca és saját hangja! Ennek kialakításához szükség volna a belső párbeszéd fórumaira, melyek sajnos még mindig nem jöttek létre. Enélkül a nagykorúságra oly gyakran felszólított világiak egyre inkább úgy fogják érezni, hogy az egyház mégiscsak a hierarchiával azonosítható. A Szentírás azonban másféle egyházat állít elénk: testvéri közösséget, melyben kölcsönös szeretet és felelősség hatja át a tagokat" (U.Zs., Új Ember, 1992. június 28.).

8. A magyarországi egyháznak megvan a lehetősége arra, hogy megújuljon a zsinat szellemében, hogy megvalósítsa Krisztusban a hit, a remény és a szeretet valódi közösségét, és az egész nemzetben szétárassza az Evangélium fényét. TI valamennyien arra kaptatok meghívást, hogy ebben az újjászületésben tevékenyen részt vegyetek tanulással és imával, odaadástokkal és életetek tanúságtételével, érvényre juttatva a világi hívek szerepét is, akik Krisztus Testének tagjai, sajátos jogokkal és felelősséggel. Az lesz a feladatotok, hogy olyan egyházközséget hozzatok létre, amelyben a testvérek a hitben eleven kapcsolatban állnak egymással, és amelyben kisebb közösségek alakulhatnak ki állandó összeköttetésben veletek és a megyéspüspökökkel.

Missziós feladatotok arra is kötelez benneteket, hogy helyes kapcsolatot létesítsetek a nem hívőkkel. Ne feledjétek, hogy megtérésük Krisztushoz többnyire a ti tanúságtételetekből indul ki, az „Örömhír" hirdetéséből, amelyet szóval és tettel tártok elébük."

II. János Pál pápa beszédéből a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz Budapest, 1991. aug. 20.

256