Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: A világi hívők részvétele az egyházi élet közösségben

Hasonló tapasztalatokról számolhatunk be a jegyesek felkészítésénél. Nemcsak a váro­sok közös házassági előkészítő tanfolyamain látnak el pótolhatatlan hiteles szerepet vi­lágiak, — hanem az egyes plébániák konkrét felkészítő szolgálatában is. Egy szerény kezdet nyomán ugrásszerűen megnőhet azon elkötelezett, példás életű keresztény csalá­dok száma, akik készséggel segítenek a házassági előkészítő kurzuson. Bár a felelős irá­nyítás az illetékes lelkipásztor kezében marad, mégis a felkészülési alkalmak közül egyet, esetleg kettőt az erre előzetesen felkért, beosztott családok a saját otthonukban tarthatnak a jegyeseknek. Az a gyakorlat vált be, hogy egy-egy ilyen fogadó családhoz két, esetleg három jegyespárt osztunk be. A személyes feloldódás, a családi légkör, a fel­kínált élettapasztalat az oktató formát párbeszéddé oldja. A modellcsalád a későbbiekre is fogódzópont marad. Ahol a plébánia már sok élő kisebb közösség közössége, ott az esküvő után reális lehe­tőség és elvárás, hogy a fiatal pár közösségben maradjon egyházközségével. De ennek az odaadásnak a gyökereit még a házasságra felkészülés során ki kell alakítani, — a pe­remről jöttek esetében is. — A világiak — szakértelmük latbavetésével — sok-sok területen teremthetnek fóru­mot, hogy az egyház nyílt segítőkészségét tanúsítsák. Ilyenek felsorolásszerűen: a pszicho­lógiai — esetleg drogmegelőző — tanácsadó szolgálat, a jogsegélyszolgálat, a különféle karitatív szolgálatok. Különféle oktatási, tájékoztatási szolgálatot is kiépíthetünk. Jelen­tősnek látszanak a különféle klubok, a kötetlen együttléti formákat biztosító szervezé­sek, amelyek a jóízlésű szórakozásnak is teret adnak. Mindezek hatékonysága és hitele elsősorban a működtető vezetőktől, animátoroktól függ. Az egykori emerikánás bálok szerepéhez hasonlóan reális igényre felelnek a mai evangéliumi nívón mozgó tánchá­zak, farsangolások... — Ha az egyház kellően nyitott, akkor az oltár felé nemcsak geo­metriailag, hanem lélektanilag is megfelelő lépcsőket épít az odatartok számára. b) A kölcsönösség, a párbeszéd-helyzet kialakításának érdekében: Az érdeklődők, a visszatérők megszólítása után kölcsönösségbe, a szavak és tettek dialógu­sába kell kerülnünk egymással, ahhoz, hogy „megmaradjunk a szeretetben". Ebben a dialógusnam ugyancsak fontos szerepe van a világi hívőknek. — Az egyházközségi képviselőtestületek szakosztályai: Talán a leghagyományosabb forma az egyházközségi képviselőtestület dialogizálása — nemcsak a lelkipásztorral, de egy­más között is. Az egyházközségi vezetők segítőreje rohamosan fejlődik, ha szakcsoporto­kat alakítanak ki az egyes képviselők egymás között és mások bevonásával. Erre talán legelső gyakorló terület a műszaki feladatok köre. Hasonlóan képezhetnek munkacso­portokat a gazdasági, a kateketikai, a karitatív feladatok művelői. A közös munka, a kö­zös felelősség igen mély kapcsolatokat tud teremteni a hívek között és valamiképp mul- tiplikátorokká, animátorokká neveli őket mások bevonására is. Mindez önkéntességé­ben, odaadásában, korrekt stílusában, derűjével és mértéktartásával sajátosan keresztény jelleget kap. — A szentmise résztvevőinek kölcsönösségi fórumai. Megfigyelhetjük, hogy számos egy­házközségben hogyan gyógyítja, alakítja a közösség szövetét minden olyan esemény, amely valamilyen — bármely kezdetleges fokú — kölcsönösségre szólítja fel a híveket, például egy-egy mise résztvevőit. A kölcsönösség jó eszköze a „segítséget kérek", „segí­teni akarok" tábla a templom végében vagy alkalmas csarnokában vagy lépcsőin azok a találkozók, „lépcsős zsinatok", amelyek a miséről kiáramló családok, fiatalok kapcsolat­igényéből forrásoznak. Bár tőlünk nyugatra erre a célra a templom alatti-melletti csarnokok állnak rendelke­zésre, sokszor teával, feketekávéval ízesítve, klubosítva, talán a mi mai szegénységünk­nek, kultúrtermeinktől kifosztottságunknak is vannak pillanatnyi előnyei. — Minden­esetre a hazai protestáns egyházak időnkénti szeretetlakomáiból mi is tanulhatnánk. — Közös munkák. A kapcsolatépítés eszköze minden jólszervezett közös munka: a reno­249

Next

/
Thumbnails
Contents