Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - Rónay László: „Sol melius nitet”

lékesen elsöpri ellenségeinket, maga mellé emel bennünket kiválasztottjait, igazságot szolgáltat, vagyont, kitüntetéseket osztogat. Megfeledkezünk arról, hogy csak akkor is­merhetjük fel, érthetjük meg, láthatjuk át, ha megszabadulunk kötöttségeinktől, ma­gunkra öltve az „új embert", elfogadva egy új gondolkodás- és cselekvésmód összes kö­vetkezményeit. Ez a legnehezebb. Te volnál az igazi? Nem inkább valaki más jön majd, olyan valaki, aki a mi mértékeink szerint cselekszik és mér? Várakozunk. S miközben a köszöntés szavait formázzuk. Valahogy úgy, ahogy Pa­rancs János A látogatókhoz című versében: „Éhség és szomjúság gyötör; — messzi csilla­gok fénye igéz, — s itt lent a porban kell, — célomat nem ismerve, — magamra hagyot- tan, tévetegen botorkálnom." Vagy mégsem volnánk annyira magunkra utalva? Egyedül, elhagyottan? S a várako­zás telített éjszakájába egyszerre bevilágít a fény, amelyről Füst Milán írt: „És sokáig bo­torkált egy vak alagútban, a sötétben, — S eljutott végül a napfényre, — Gyönyörűszép hajnalidőben". (Az igazi bíróhoz!) Az igazság napfényre kerül. De csak akkor, ha megismerjük a csillagok járásának ter­mészetét. Legalábbis a betlehemi csillagét. Életem örök titka vagy: Megérteni, hogy felfoghatatlan vagy, a legnagyobb boldogság annak, aki szerethet Téged. Lelki szemem megvakul, ha végtelenségedre tekint: Te vagy mindenben minden és végtelenséged sötétje ölel körül, nyomasztóbban, mint bármely földi éjszakán. Ezért fogok Jézus Krisztus Istene, az Ő szívére nézni, mert Tő­le tudom meg, hogy Te szeretsz engem. És egy kérésem volna: Tedd szíve­met Fiad szívéhez hasonlóvá, a szeretetben olyan tágassá, és gazdaggá, hogy testvéreim, — legalább egy közülük beléphessen hozzám, és így megértse, hogy szereted őt. Urunk Jézus Krisztus Istene, engedd, hogy az Ő Szívében megtaláljalak Téged. Ami bennem él, az a Te igéd, és róla írva van: Az Úr igéje örökké megmarad. Te magad vagy az én ismeretem, világosságom, és minden tapasztalásom, Te vagy az egyetlen olyan tudás Istene, amely örök és végnélküli Boldogság. Mint emberi törvények Istene, csak úgy lehetsz az én Istenem, ha egyben a szeretetem Istene vagy! Nem a félelem, a semmi, a halál szabadít meg attól, hogy elmerüljek a világ dolgaiban, — amint a mai filozófusok állítják —, hanem a Te szereteted. Karl Rahner A kölcsönös szeretetben egyesült családok számára nagyon egyszerű és tisz­ta öröm napja a karácsony... Ez az örömünk annál mélyebb lesz, minél bizo­nyosabban érezzük, hogy valóságos családot alkotunk embertársainkkal, és ez a szeretet annak a szeretetnek lesz a kisugárzása, amellyel Isten szerette a világot: Fián, Gyermekén keresztül, aki ezen a napon megszületett szá­munkra. Örömünk tisztasága és mások szenvedése nem áll ellentétben. Egy test va­gyunk és általunk máris erősebb gyökereket ereszt az emberiségben a kará­csony öröme. René Voillaume 195

Next

/
Thumbnails
Contents