Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar egyház és a lelkipásztori terv
segítséggel (például a Karitász országos elindulása), nagyobb részt magánkezdeményezéssel (például a vakokkal, süketekkel, mozgássérültekkel vagy szellemi fogyatékosokkal, itt-ott a kábítószeresekkel, alkoholistákkal, a deviánsok különböző csoportjaival stb.). Vannak, akik e foglalatosságokat egyes emberek hobbijának, másodlagos kérdésnek tartják. De ez is jelzi, hogy kevéssé ismerjük a helyzetet. Hiszen a társadalomból és a lelkipásztorkodásból szinte kiszorult csoportok, etnikumok, a magyar társadalomnak és egyháznak legalább 15-20%-át alkotják. Gondoljunk a kb. 500 ezer cigányra, a kb. 500 ezer számontartott alkoholistára, a mintegy 60-70 ezer felnőttre, akiket évente jogerősen elítélnek, és családjukra; a 350 ezer mozgássérültre, s az egyéb testi sérültekre, akik az egészségügyi világszervezet adata szerint a népességnek mintegy 10%-át alkotják; a mintegy 40 ezer állami gondozott gyermekre. S akkor nem szóltunk a százezres nagyságrendű veszélyeztetett gyermekről vagy a hasonló nagyságrendben mozgó mentális betegről, az öngyilkosság óriási arányairól, s ennek megelőzési problémáiról... A szakosított lelkipásztorkodásnak mindezeket a veszélyeztetett területeket meg kellene közelítenie. De a szakosításnak számos más területe is van. Csak példaként említhetjük: világszerte önállósított lelkipásztorok foglalkoznak fiatalokkal, egyetemistákkal számos külön figyelmet igénylő foglalkozási csoporttal. E téren is megvalósultak az első kis lépések, de az országos evangelizációs tervnek át kell gondolnia a további feladatokat és kérdéseket. Egyházunk helye a mai világban Amíg az egyház és a társadalom nagymértékben összefonódott, addig az egyház és világ, az egyház és társadalom kapcsolata lényegesen zökkenőmentesebb volt. Egy olyan világban, melyben az egyház kisebbségi helyzetbe került, amely kritikusan áll szembe az egyházzal, a helyzet megváltozott. — a) Az egyház küldetése Magyarországon Az egyház missziós küldetése betöltésének előfeltétele az ökumené. Hogyan kell továbblépnünk e téren? — Hogyan tudja képviselni az evangélium pozitív értékeit a társadalom számára? — Hogyan tudja képviselni a hívek érdekeit a társadalomban? — Hogyan tud tagjai által jelen lenni a kultúrában, a médiákban, vagy például a tankönyvírásban, ahol 40 év hazugságait és félrevezetéseit is tisztázni kell? — Tud-e tenni valamit az egyházi közvélemény, illetőleg az egyházi vezetés azért, hogy a kultúra vagy a felsőoktatás terén keresztény szakemberek is helyet kapjanak, s a világnézeti oktatás ne maradjon ugyanazok kezében, akik az előző évtizedekben azt kézben tartották? — b) Küldetésünk a világban 40 évig be voltunk zárva és elszoktunk attól, hogy az egész világért felelősséget érez- zünk, pedig „a keresztény az, aki a földgömb előtt imádkozik" (vö. Püspökökhöz 3). — Mit kell tennünk a hazánk területén kívül élő magyarokért (jó, hogy ezen a téren már sok szép kezdeményezést tapasztalhatunk). — Mit kell tennünk a világegyház súlyos problémáiért, azok megoldásáért? Hiszen bizonyos, hogy nem mi vagyunk a legszegényebbek, a legrászorulóbbak a világon. — Mit tehetünk Európa és a világ nagy közös kérdéseiért? stb. Mindezek után: hogyan tovább? „Az ország új korszak küszöbén áll — mondja a pápa. — Fontos, hogy az átmenetnek ebben az időszakában... mostani helyzeteteket, s a jövendő lehetőségeiteket az egész nemzet összefüggésében lássátok. Ez olyan közös vállalkozást tételez fel, amelyet a közelmúltban a körülmények meggátoltak... (s ekkor világosan megfogalmazza a feladatot:) A zsinat után sok helyi egyházban egyházmegyei zsinatot tartottak. Ezeken Isten egész népének — papoknak, szerzeteseknek és világi híveknek — megadatott a lehetőség, hogy együtt imádkozzanak, azután pedig közös munkatervet dolgozzanak ki, amelynek megvalósításán együtt fáradoznak. Itt az ideje, hogy országotokban is elinduljanak hasonló kezdeményezések, amelyek hozzátartoznak az egészséges egyházi élet gyakorlatához." (10) 187
