Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - KÖRKÉP - Mocsári Gabriella: Segítőkészség vagy menekülés
De térjünk vissza a problémára: Miért hárítja el sok pap az apa-atyaszerepet? — Mert egyre inkább szembe kell néznie azzal, hogy a tőle segítséget váró emberek mély szere- tetigényüket, apa iránti igényüket rávetítik. Különösen a megoldatlan apakomplexusú emberek vetítik rá tudattalan problémáikat lelkészükre, annak szavait, magatartását e szemüvegen látják torzítottan, kedvező vagy kedvezőtlen irányban. Ha nő a segítséget kérő, ez az érzés gyakran szerelemként jelentkezik. Ettől mindketten pánikba esnek, a kapcsolat destruktívvá, zavarossá válik, és rendkívül súlyos végkifejletet vehet. — Annak a tudatosítására van szükség, hogy ez a mély, csodálatos szeretet, szerelem valójában Istennek szól, a pap mögötti kétségbeesetten keresett természetfeletti valóságnak. A pap felhasználhatja ezt a mély ragaszkodást, szeretetet arra, hogy Istenhez vezesse az illetőt. Óriási erő ez a pap kezében. Ha ezt a lehetőséget nem ismeri fel, menekülni kezd befelé, a magányba, vagy kifelé, lázas tevékenységbe, esetleg anyagiak hajszolásába. A hárítás egy idő után a metakommunikációban is jelentkezik, mintegy páncél, búra választja el a papot a híveitől. Jó példa erre fiatal barátom esete. Munkából jövet egyszerű munkaruhában, erős késztetést érzett, hogy betérjen abba a templomba, ami előtt nap mint nap elmegy. A paptól szeretett volna kérdezni valamit, szerette volna megismerni. Megállt a nyitott sekrestyeajtó előtt, hogy egy kis bátorságot gyűjtsön. A pap észrevette, ránézett, rendkívül bizalmatlan tekintettel és elhárító mozdulatokkal. Ez akadályozta meg a barátomat abban, hogy belépjen. Megrendültén néztem a nagyon fiatal, elsőfilmes rendező, Janisch Attila: Árnyék a havon című filmjét, amit a Magyar Filmszemlén vetítettek. A film rendkívül sötét társadalom és lélekrajz az ötvenes évekből. Főszereplője félig ártatlanul, kislányával a rendőrség elől menekülve, vágyakozva néz be egy református imaház rácsos ablakán. Bent énekelnek. Majd a paptól kér menedéket, aki bár eleinte bizalmatlan, végül befogadja őt és kislányát. Á pap az egyedüli pozitív figura a filmben. Ez a jelenet jelkép. Ugyanezt a gondolatot véltem felfedezni a fiatalok által rajongásig szeretett, tragikusan elhunyt Bódy Gábor: Kutya éji dala című filmjében. A nyolcvanas évek elején ez szinte betiltott film volt. Bódy Gábor álpapot játszik a filmben, mintegy megálmodja, el- játsza a vágyaiban szereplő szerető atyát. Sok vallástalan fiatal falán találkoztam e film plakátjával: Jézus Szíve képe előtt a szószéken áll Bódy Gábor, és beszél szerető, könyörületes tekintettel. A film egy másik jelenete üzenet számunkra, zseniális előrejelzése a mának. A könyörületes pap tolja minden nap a tolószékben ülő, magatehetetlen párttitkárt. Vigasztalja az illúzióvesztett, marxizmus gyakorlatából végleg kiábrándult embert. Az én generációmbeliek mindannyian tanultunk az iskolában József Attila és Gyöm- rői Edit kapcsolatáról. Gyömrői Edit pszichoanalizálta József Attilát, de megijedt attól a végtelen szeretettől, ami a terápia során reá vetült, és megszakította a kezelést. Végül — ahogy sokan értelmezik — ez hajszolta öngyilkosságba József Attilát. Nem lehet kinyitni és Istenhez nem vezetni valakit, otthagyni. E vázlatos gondolatmenet mutatja, hogy nem veszélytelen a pap és a tőle lelki segítséget kérő kapcsolata. De talán még veszélyesebb elmenni a tőlünk segítséget váró, szenvedő ember mellett, mert egyszer ezt számon kérik tőlünk. „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, azt nekem tettétek." % 5T Szerkesztőségünk mindenekelőtt azokkal a kéziratokkal foglalkozik, melyeket a közreműködő szerzőik felkérésre írnak. Az önként jelentkezőktől kérjük, hogy tervezett írásaikat, illetőleg azok vázlatát a jelzett határidők előtt ÖT HÓNAPPAL szíveskedjenek a szerkesztőségbe eljuttatni. ^ ^ A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 171
