Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Lehmann, Karl - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Mit jelent az „örök élet”?
Az élet Krisztus! Szent Pál példáján is meg lehet mutatni, hogy a keresztény embernek nem a túlvilággal kapcsolatos spekulációk a legfontosabbak (vő. Fii 1,18-24). Számára egyedül az fontos, hogy Krisztussal legyen. A halál nem menekülés egy jobbnak gondolt világba. Az a több, amit Pál a haláltól vár, nem az élettől való rezignált elforduláson alapszik. Az az örök élet, ami ott van a halál határán túl, inkább felfokozása annak, ami már az evilági valóságot is meghatározta, amennyiben Krisztus az élet alapja. Az élet Krisztus (Fii 1,21). Azt az életet pedig, amely Krisztus, a halál nem tudja elvenni, csak gyarapíthatja. A Krisztussal való felfokozott és maradandó közösség az Apostol számára az a jó, amire érdemes törekedni. Ezért fordulhat Pál újra egészen a testvérek felé, amikor azoknak szükségük van rá. Hogy mi az élet, azt csak megtapasztalni, csak megélni lehet. Aki nem hordozza magában már ebben az életben az örök életet mint csírában rejlő erőt, Pál szavaival mint „zálogot", az nem kapja meg azt, amikor földi létezése a végéhez ér. De nem vagyunk az, amivé lennünk kell. Az örök élet bennünk is csak lepellel takart jelekben nyilvánul meg, földi edényben hordozzuk, de a remény türelmes és kitartó erejének kell bizonyulnia. Csak akkor ismerjük fel majd valódi alakját, ha megtisztítja az isteni ítélet tüze. Addig az örök életről szóló szavaink is csak töredékesek. Csak a szeretetből fakadó tett — ezt magasztalja Szent Pál az első korintusi levél 13. fejezetében — tanúskodik már most a maradandóról, annak legtisztább alakjában. Még sok mindent kellene végiggondolnunk. Meg kellene kérdeznünk, hogy hogyan hagyta ránk Jézus Krisztus az örök életet. Erre a választ a Szentírás adja meg: az evangéliumban és a szentségekben, különösen is az Eucharisztiában. Isten Igéje az örök élet igéit adja nekünk (vö. Jn 6,68), az Eucharisztia pedig az élet teremtő ereje, az adja a világnak az életet. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az Eucharisztia a szent Útravaló: segíti az embert, hogy helyt tudjon állni a halálban és elnyerje az örök életet, mert a hívő ember számára Jézus jelen van az Eucharisztiában halálával és föltámadásával. Itt kell megemlítenünk Jézusnak egy fontos szavát, amit sokszor helytelenül értelmeznek. Pontos fordításban így hangzik: „Aki megtalálta az életét, elveszíti, aki pedig elveszítette életét énértem, az meg fogja találni" (Mt 10,39). Aki megtalálta az életét, az már nem kockáztat semmit, hogy Istenhez juthasson. „Készen" van az életével, s amit elért, olyan biztos birtokának tekinti, amellyel szabadon rendelkezhet. Ezzel szemben azt mondja az írás, hogy senki sem ura a maga életének és halálának. De az önmagunk elvesztéséről szóló ige sem fejez ki még mindent. Létezik ugyanis életünknek egy nem igazi odaadása is: először odaadjuk, hogy aztán megszerezzük magunknak. Az „odaadás" álarca mögött „megrendezett" egoista önkiüresítés és önátadás rejtőzhet. Ezért nem kereshetjük mi magunk az ilyen helyzeteket, hanem ezek találnak meg bennünket ott, ahol nem is gondolnánk. Csak Isten vezethet el bennünket önmagunk elvesztésének végső szegénységére. Egyedül Jézus Krisztusért veszíthetjük el valóban az életünket. Csak benne halhatunk igaz halált. Ő az az élet, amely örökre odaajándékozott szeretet. Az élet, amelyet Jézus Krisztus ad, nem választható el tőle, ő maga ez az élet. Ajándék és ajándékozó ugyanaz. — Mindennapos tapasztalataink homályában sokszor elenyészik szemünk elől a jelenlévő örök élet. De éppen ilyenkor nem válhat ez a remény puszta álommá. A hit bátor ellentmondás a reménytelenség és a kétségeskedés minden formájával szemben. Ez a hit az örök élet bizonyosságából él. Mivel van örök élet, az evilági létben is várhatunk és átélhetünk valódi boldogságot. A halál rettenete természetesen akkor is megmarad. De minden félelmünk és szorongásunk ellenére is lényegében vereséget szenvedett a halál. In: Antwort des Glaubens, 3. Freiburg 1988. Csekély mértékben rövidítve fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB 12
