Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztos vagy jó teológiát?
sugalmazott írásokban és a Szentírással együtt megszülető élő hagyományban bennfog- laltan, csíraszerűen található, a teológia ezt a Szót kibontakoztatja, értelmezi, rendszerezi, igazságát megindokolja. Szerepe van itt a felsőbbrendű észnek és ember egész sajátos létmódjának, a hiteles emberi lét azonban a teremtmény eredeti, Istentől kapott racionalitásával közeledik a hit elfogadásához. Az ellenvetések segíthetnek abban, hogy felfogásunkat világosabban és mélyebben tudjuk kifejezni. Mindig feltételezhető, hogy a vitázóban megvan a készség. Hiszen létünk maga mindig is ellentmondásos, paradox, van valami rokonsága a titokzatossal, a misztériummal. Az apologetikának bizonyos formája főként napjainkban szükséges: A hívő mindig is dialo- gális helyzetben van, akkor képes hitének tartalmát meghatározni, ha kérdések és ellenvetések merülnek fel. Sohasem tudjuk egész mondanivalónkat egyszerre teljes egészében kimondani. A hittartalom állításából (tézis), és a kérdező ellenvetéséből (antitézis) alakul ki a teljesebb mondanivaló (szintézis). Ez a folyamat mindig folytatódik, az apo- logetika tehát számol az emberi beszéd sajátosságával: dialogális helyzetben beszélünk: a kérdező és a felelő ugyanazon világban, közvetlen kapcsolatban vannak, — dialektikusán alakul ki beszédük teljes tartalma. A teológia éppen azért fejlődik, mert az ellenvetést és kérdéseket beépíti tudásába, sohasem kezeli ezeket úgy, mintha végleg elintézett problémák vagy végleg elhárított ellenvetések lennének 2.6. Inculturatio A teológia korhoz és kultúrához kötött, de minden kultúra nyelvén meg tud szólalni. Egyetemességének alapja éppen az ésszerűség, amely minden gondolkodó teremtményben különböző megjelenési formában ugyan, de megtalálható és megszólítható. — Az atyák az Ige, a Logosz „magvainak" nevezték az emberi nemnek ezt a szellemi közösségét. Az ember eredeti, a Teremtőtől beléoltott erkölcsi érzéke, lelkiismerete és racionalitása ez. Ez teszi lehetővé, hogy ne csupán a sok közül egy doktrína kívülről szemlélt ismertetése legyen, vagyis a vallástörténet egy fejezete, hanem a kinyilatkoztatás tartalmát magát tárja fel, amely az embert szólítja és vonzza. Nemcsak Istenről beszél, hanem ki tudja mondani Isten Szavát bármely kor és bármilyen kultúra nyelvén. Ehhez a feladathoz, amelyet a II. Vatikánum inculturatiónak nevez, ki kell mutatnia az ember Istenhez rendelt mivoltát, a kinyilatkoztatás segítségével megvilágítani az emberi egzisztenciát. Ezt a programot különböző teológusok különféleképpen igyekeznek kivitelezni. Minden kísérlet közös vonása: az emberi alapvető igények és a kinyilatkoztatásban adott ajándékok felmutatása, tisztázása, összhangjuk kimutatása. A teológia tudományos jellege megköveteli, hogy tárgyilag bárki számára felfogható legyen, aki kellő készültséggel rendelkezik (interszubjektivitás elve). — Hogyan lehetséges ez azok számára, akik nem hisznek? A teológia tételeit, rendszerét, az előírásokat és rítusokat leírhatja a vallástudomány szempontjából. — A nem-keresztényben vagy egyáltalán nem-hívőben azonban sokkal többet feltételezünk, mint általános tudásigényt. Minden emberben, természeténél fogva megvan Istennek bennfoglalt csíraszerű ismerete. Ez az ismeret más, mint az ún. istenérvek megértése és elfogadása. Szent Tamásnak a hagyományra hivatkozó nézete szerint, minden emberben van természetszerű Isten-ismeret „Az ember úgy ismeri meg természetszerűen Istent, amint Őt természetszerűen kívánja. Istent pedig természete szerint úgy kívánja, hogy vágya mindig is a boldogságra irányul, ez pedig nem más, mint az isteni Jóságnak egy bizonyos hasonlatossága" (Contra Gentiles 1,11). — „Természetünkbe van oltva, hogy ismerjük Istent valami általánosban és bizonyos homályban (sub quadam confusione), mivel Isten az ember boldogsága" (STh 12,1 ad 1). Ebből a tanúságból csak azt a következményt vonjuk le, hogy a kereszténység valósága, hite, nem minden részletében, hanem általánosságában és egészében nézve, nem teljesen idegen a hiten kívül élő gondolkodótól sem. Ha nincs meg benne még a hit és a hit 151
