Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztos vagy jó teológiát?
kérdése helyére lépett. Ez pedig bizonyos torzulást eredményezett a gondolkodásban és kutatásban. „Bizonyosság" az alany állapota, akár egyetlen személy meggyőződéséről, akár egy egész kor, egy történetileg vagy földrajzilag körülírható kultúra általánosan elfogadott nézeteiről legyen szó. A hit bizonyosságát önmagában, az igazság kritériumaitól elszigetelve, a kívülálló joggal minősíti szubjektív, lélektani tényezőktől függő állapotnak. Márpedig a teológia netn csak benső, privát használatra készül, — vagy csoportérdekeket szogáló elmélet, ideológia. Jézus Krisztus akarata, hogy a kívülállóknak hirdessék az Evangéliumot: semmi sincs olyan távol Jézus üzenetétől, mint az ezoterizmus, a csak beavatottaknak szánt titkos tudás, a gnózis. Mivel a bizonyosság szubjektív állapot, lehetséges, sőt szükséges, de nem elégséges élményekre, átélésre hivatkozni. Napjaink vallási éhsége egyedül a benső élményben akar kielégülést találni, de irtózik a reflexiótól és önkritikától, visszautasítja a másoktól eredő kritikát. Nagyon sokszor tapasztalhattuk már, hogy amiben akár mi magunk, akár a bennünket körülvevő világ annyira biztos volt, az rövid időn belül bizonytalannak, ha ugyan nem katasztrófát kiváltó tévedésnek bizonyult. Meg kell gondolnunk azt is: bár a keresztény hívő szilárdan meg van győződve Isten igéjének megbízhatóságáról, bízik a mellette álló tanítói tisztség garanciáiban, nem vehetjük rossz néven, ha a kívülállók számára ez a bizonyosság is szubjektív állapotnak minősül. „Biztos teológia" helyett tehát beszéljünk „jó teológiáról" és próbáljuk meg röviden jellemezni, felsorolni nélkülözhetetlen követelményeit. 2.1. Hűség és haladás A jó teológiát a hűség jellemzi. Az a hűség, amely a kezdő sorokban vázolt bibliai hitet jellemzi. Isten Igéjének hirdetése, értelmezése, megvilágítása nem állhat szavak, definíciók, mondatok ismételgetéséből. Nem tagadhatjuk, hogy szövegek ismerete, elemzése nélkül nincs sem igehirdetés, sem teológia. A szent nyelvek: a görög és héber ismeretét sokkal inkább sürgetik XIII. Leó és XII. Piusz pápa, mint közvetlenül a Tridenti zsinat utáni teológia, amikoris sokan elégségesnek tartották a Vulgáta latin szövegét. De a latin éppen így: fontosabb a teológus számára, mint közvetlenül a II. Vatikánum után gondolták, hiszen a források nagy részének és a tanítóhivatal döntéseinek latin az eredeti nyelve. Aki jó teológiát alkotóan vagy akárcsak szakszerűen művel, nem mentesülhet a sugalmazással vagy az egyházi használattal megszentelt nyelvek ismeretétől. Csakhogy éppen a szövegek értelmébe való mélyebb behatolás szabadítja fel a jó teológust. bátran vezet be új kifejezéseket, ha ezek az eredeti nyelvnek jobban megfelelnek, vagy ha a maga korának nyelvezetében az addig szokásos kifejezések elvesztették ízüket és erejüket. Nem tulajdonít a megszokott kifejezéseknek mintegy bűvös hatóerőt. Beszéde gépiessé válhat, hallgatói vagy olvasói csak a szavakra, nem azok jelentésének mélységeire gondolnak. 2.2. Állandóság a változó világban A jó teológia magát a hittartalmat mutatja be, de a mindenkori emberi adottságok tükrében. Ez a teológia történetiségének elve: a maradandó, az örök igazság nincs valamely múlt kultúrához, számunkra már idegenné vált világhoz kötve. Mindig is a jelenben fejezi ki Isten Szavát. Ami maradandó és megváltoztathatatlan, az nem a nyelvezet, hanem a jelentés, a tartalom. Isten új és örök szövetségéhez kell hűségesnek lennie. Ez a szövetség pedig Krisztusnak az Egyházban való jelenlétét biztosítja. Megnyilvánul az egyház közösségének életében, mint a hittartalom bennfoglalt, még ki nem fejtett tudata. A tudományos teológia fokozatosan alakul ki, a változó világban élő egyház igényeinek megfelelően. Az egyház építése (oikodomé, lKor 14 f.) csak úgy lehetséges, hogy a hit szembesül az elmével, vagyis adott kor egész tudásanyagával és kultúrájával. 149
