Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lukács László: Egyházunk lelkipásztori terve
nemzedék foglalta el, akiknek a zsinat már nem személyes emlék, hanem történelmi tény. Ez azonban új esélyt ad arra, hogy valójában elkezdjük a zsinat szellemének valóra váltását — mi, a zsinat örökösei. A magyar egyház így a legjobb történelmi pillanatban kapcsolódhat bele a zsinati egyház vérkeringésébe, s elkezdheti beleírni a zsinatot a mi helyi egyházunk életébe. A zsinat értelmezéséhez komoly segítséget kapunk az azóta megjelent Codex Iuris Ca- nonicitől, a pápai enciklikáktól és a római kongregációk különböző dokumentumaiból. (A teológiai élet folyamatos munkájáról nem is beszélve.) Egy részük hozzáférhető magyar fordításban, más részük nem. Hiányainkat sürgősen s maradéktalanul pótolni kellene, különben fennállhat az a veszély, hogy nem a zsinat által megjelölt úton haladunk. Nem ugyanazt jelentik számunkra az egyes szavak, szakkifejezések, s ez veszedelmes eltérések s feszültségek forrása lehet mind elméletben, mind gyakorlatban. A fentieken túl még két konkrét segítséget kaptunk az elmúlt év során. A Szentatya magyarországi látogatásakor igen pontos, mélyreható elemzését adta egyházunk helyzetének, s nagyon konkrét cäokat tűzött elénk. Látogatása csak akkor lesz valóban hatékony és maradandó esemény, ha tanítását, útmutatását felhasználjuk jövőnk tervezésekor. — Végül decemberben rendkívüli püspöki szinódust tartottak Európáról, hogy elemezzék a kontinensen végbement változásokat, s meghatározzák az európai egyház főbb tájékozódási pontjait, legfontosabb feladatait. E dokumentumok fényében adhatunk választ a kérdésre: milyennek kell lennie a magyar egyháznak ahhoz, hogy betölthesse krisztusi küldetését? AZ EGYHÁZKÉPET TORZÍTÓ MÚLT Az elmúlt évtizedekben felsőbb hatalmak írták elő működésünk kereteit. Csak a legszűkebb szentségi életet (szentmise, szentségek) nem szabályozták szigorú állami előírások, titkos vagy nyílt párt- vagy BM-utasítások. De szigorú korlátokba ütközött mindaz, ami a legkisebb mértékben is a nyilvánosság elé kilépésnek számíthatott, ami az intenzívebb hitéletet, s főleg az ifjúság keresztény nevelését előmozdíthatta. (Emlékezzünk csak a körmenetek körüli huzavonákra, a közösségi életet, csoportmunkát béklyóba verő tilalmakra, az ifjúság fabulaként való kezelésére.) Ilyen körülmények között természetes, hogy az egyházi élet dinamizálására, kiszélesítésére irányuló törekvések csak elszigetelt, rejtegetni való, egyéni akcióként folyhattak. Megvoltak ennek a helyzetnek az előnyei, hiszen a résztvevőkben fölkeltette az összetartozásnak és a felelősségvállalásnak a tudatát: elkötelezett s egymással valóban élő közösséget vállaló, ám elszigetelt sejtek jöttek így létre. Az egyháztudat azonban súlyosan megcsonkult, beszűkült és e szűkösségben sokakban meg is merevedett. Egy-egy hazai kezdeményezésben ráismerhettünk a világegyház megújuló hitéletére, arra azonban sohasem nyílt lehetőség, hogy átgondoljuk végre helyzetünket, s végiggondoljuk jövőnket, hogy a zsinati folyamat a maga egész szélességében és mélységében megkezdődjék nálunk is, átjárva gondolkodásunkat, közös tervezésre és cselekvésre serkentve mindnyájunkat. Az egyház egyszerre az Eucharisztia körül összegyűlt krisztushívők közössége, s egyszerre a földkerekségen elterjedt egyetemes egyház. A legkisebb és a legnagyobb kategória között azonban még lényeges közbenső méretű közösségek húzódnak meg, amelyek nem pusztán számbeli, szervezeti egységet jelentenek. A legfontosabb — hierarchikus, mondhatni szentségi — egység az egyházmegye, élén a püspökkel. Lefelé is, fölfelé is két közbenső nagyságrendű szerveződés található: a sok évszázados hagyományokkal rendelkező plébánia a helyi közösségek, a bázis, — a nemzetenként szerveződő püspökkari konferencia pedig az egyetemes egyház felé teremt átmenetet. Ezt a mindnyájunk által ismert tényt azért kell itt mégis felidéznünk, mert az elmúlt évtizedek során hazánkban csak a bázisközösségek működhettek viszonylag szabadon rejtettségükben, de egyben ők voltak leginkább kiszolgáltatva az egyénieskedés, elszige124
