Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szennay András: Teológiai Tanulmányi Napok - A magyar egyházi élet tükrében - múlt és jövő
TEOLÓGIAI—LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Az Országos Lelkipásztori Intézd 1992.1. 27., 29. között rendezte meg az idd Teológiai—Lelkipásztori Napokat. Az elhangzott előadások anyagát a jden és a következő számainkban tesszük közzé. Szennay András TEOLÓGIAI TANULMÁNYI NAPOK A MAGYAR EGYHÁZI ÉLET TÜKRÉBEN — MÚLT ÉS JÖVŐ A MÚLT 1971 óta tartunk országos teológiai-tanár értekezleteket. Ebben az évben kezdődött meg hazánkban a Zsinat által előírt papnevelési reform megvalósítása. Az első években szakok szerint gyűltek össze a teológiai tanárok, megbeszélési témájuk mindenekelőtt a közös teológiai jegyzetek előkészítése volt. 1972-től kezdve az összejövetelek egyre inkább teológiai továbbképzéssé alakultak át. 1976 január végén gyűltünk össze először olyan továbbképzésre, melyen három napon át az ország minden teológiai tanára részt vett. 1977-ben megkérdeztük a résztvevőket: szívesen vennék-e, ha a tanárokon kívül meghívnánk azokat a teológusokat is, akik — bár nem tanítanak, — de a tárgyalt témakörben komoly szakemberek. Ez volt az első lépés „kifelé". Újabb változtatást és feltétlenül fejlődést jelentett, hogy megjelentek a világi teológusok, illetőleg a teológiával és az egyház életével komolyan foglalkozó, abban aktívan résztvevő világiak. A zsinatnak a világi hívőkről szóló tanítása ezt indokolttá, sőt követelménnyé is tette. Figyelmünk — nem utolsó sorban a világiak és a lelkipásztorok bekapcsolódása nyomán — egyre inkább a magyar egyházat érintő lelkipásztori kérdések felé fordult. A teljesség igénye nélkül csak egy-két témakört villantanánk fel: — keresztény felnőttképzés, — ifjúsági lelkipásztorkodás, — papok és világiak, — a hit ébresztése és a kisközösségek szerepe, — a hívek általános papsága, — a magyar egyház küldetése a szoaális munkában, — a ka- tekézis, hitoktatás és evangelizálás, — a család mai problémái, — kik az egyház élő tagjai. — A megtárgyalt témaköröket még hosszan sorohatnánk. Megemlítem, hogy az előadók teológiai tanárok, lelkipásztorok, világiak, köztük több fiatal férfi és nő, vendégelőadók pedig az evangélikus és református testvéregyházak meghívott képviselői voltak. A program összeállításánál arra törekedtünk, hogy az elméletibb, a megalapozó előadások a gyakorlat felé vezessenek, hogy így eljussunk a lelkipásztori munka konkrét feladatainak táigyalásához is. Úgy gondolom, nagyon hasznosak voltak ezek a tanulmányi napok. Talán mindmáig nem tudatosítottuk eléggé: mintegy másfél évtizeden át ez volt hazánkban az egyetlen fórum, ahol létszámában és összetételében is egy jelentős közösség igyekezett földolgozni, megbeszélni egyházi életünk alapvető kérdéseit, feladatait. Ez a tény ma is arra kötelez, hogy egyrészt további munkánkat közös összefogással tegyük eredményesebbé, másrészt, hogy bizonyos, közösen kialakított szempontok szerint hívjuk meg rá a jövőben is résztvevőket. Egyik ilyen — szerintem nem mellőzhető szempont—-a hazai ökumenikus törekvések elmélyítése. Közös törekvésünk legyen az is, hogy az itt elhangzottak mind a sajtóban, mind pedig kinek-kinek munkája nyomán egyre nagyobb nyilvánosságot kapjanak, s így egyre több keresztény élvezhesse annak gyümölcseit. Bízom benne, hogy egyre inkább kiszélesedő fórummá válik az idén először „Országos Teológiai Napok" címen megrendezett együttlét. Nem lehetünk eléggé hálásak a Gond119
