Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Semjén Zsolt: Korunk kihívása: a New Age
(Capra) vagy mint a kozmikus energiák összessége. Ebből következik, hogy mindenki saját maga vallásos auktoritása, tekintélye papja. A New Age autoszótériája (önmegváltása) az a pont, ahol végletesen szemben áll a kereszténységgel. Hiszen a keresztény teológia tisztázza, hogy az önmegváltás lehetetlen, mivel a bűn nem pusztán a világ immanens törvényeivel való szembeszegülés, hanem ezek Alkotójával szemben is. Ebből következően szükséges az emberiség objektív megváltása és az ebbe való szubjektív bekapcsolódás. IRÁNYZATOK. A New Age — forrásaival analóg módon — három irányzat rajzolódik ki: az ezoterikus-okkultisztikus, a filozófiai és a vallási irányzat (amelyek átfedik egymást). Az ezoterikus-okkultisztikus irányzat jellemzője, hogy a mágikus hatalmát átélő függetlennek tekinti magát mind az isteni hatalomtól, mind az erkölcsi törvénytől, és azt akarja, hogy tőle függjön az istenivel való találkozás. A filozófiai irányzat megértéséhez legcélravezetőbbnek a „klasszikusok" tanulmányozása tűnik. Marlyn Ferguson úgy látja, hogy egy vezető nélküli hálózat küzd radikális változásokért, melynek tagjai felmondták a nyugati világ alapkoncepcióit. Nincs politikai doktrínája; szellemi mozgalom, amely korunkban veszi kezdetét. Sir George Trevelyan úgy látja, hogy civilizációnk elérte mélypontját és az átváltozás esélye nagyobb, mint bármikor a történelem folyamán. Fritjof Capra a legtöbbet olvasott New Age szerző. „A fizika taója", „Forduló időpont", „Az új gondolkodás" mindinkább bestseller lett. Módszere, hogy összeveti a legújabb tudományos eredményeket az ősi keleti világképekkel. Úgy látja, hogy civilizációnkban minden összezavarodott és csak egy ősz szefüggésekben gondolkodó szent világkép jelenthet kiutat, amellyel meghaladható az egyoldalú racionális gondolkodásmód, melynek következménye a könyörtelen konkur- renciaharc. (Mikor Capra szentről beszél, akkor nem a személyes Abszolutumra, hanem a kozmosz önrendező dinamizmusára gondol.) A vallási irányzat főként három forrásból merít: a hinduizmusból, a buddhizmusból és a taoizmusból. A hindu rendszerekből a korlátlan szinkretizmust, a lélekvándorlás gondolatát és a Minden-Egy tanát veszi át. A buddhizmusból — a lélekvándorlás tételezésén túl — az önmegváltás elképzelése és a különböző meditációs technikák hatottak ih- letően a New Age szerőkre. Az önmegváltás gondolatának sokat idézett megfogalmazása található a magávaggában, ahol Buddha azt mondja: „Én magam szereztem meg a tudást, ki követőjének nevezném magam? Nincs tanítóm, én vagyok a senkihez sem mérhető tanító." (I. 6,7). A taoizmusból kölcsönözte a New Age egyik sajátosságát: az abszolutum személyes vagy személytelen voltának lebegtetését. A New Age saját magát úgy is értelmezi, mint küldetést, hogy a különböző vallások különböző elemeit egymáshoz közelítse és új kapcsolatba hozza. Erre — nézetem szerint — dilettantizmusa következtében abszolút alkalmatlan. KIHÍVÁS A KERESZTÉNYEKKEL SZEMBEN. Vádolják a keresztényeket, hogy sem rajtuk, sem a keresztény világon nem látszanak a megváltottság jelei és, hogy amikor az embereknek igényük van a szent dolgokba való beavatásra, akkor ehelyett egy patria- chális hivatal instrukcióit kapják. — A nyugati filozófia és a keresztény teológia által kidolgozott fogalmakat a New Age elutasítja és meghatározatlan és megragadhatatlan fogalmakkal próbálja helyettesíteni. A jezsuita Bernhard Grom így jellemzi a New Age világképet: „Az egész valóság egyetlen szellem-energiai-előtér, amiben az isteni, a materiális kozmosz, a növény- és állatvilág, és az ember csak graduálisan, mint különböző sűrűség és emaniációs-sík különbözik egymástól". Az olyan alapvető megkülönböztetések, mint Isten és ember, teremtő és világ, lélek és anyag, gondolat és fizikai-kémiai-bio- lógiai folyamatok a New Age gondolkodásában nincsenek meg. A kozmosz egy 114
