Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Riport Rapcsányi Lászlóval: Az ökumené és a vallási párbeszéd fejlődése a Magyar Rádióban
AZ ÖKUMENE ÉS A VALLÁSI PÁRBESZÉD FEJLŐDÉSE A MAGYAR RÁDIÓBAN Riport Dr. RAPCSÁNYI LÁSZLÓVAL, a vallásos műsorok felelős szerkesztőjével Még a pápalátogatás közvetítése idején, a Szentatya magával ragadó hatása nyomán kaptam Ígéretet Rapcsányi Lászlótól, a Magyar Rádió vallási műsorának szerkesztőjétől, hogy riportot készíthetek vallási, felekezetek közötti együttműködéséről. — Jelenleg a rádióbeli szobájában várakozom, míg ő élőben vezeti a „Hitélet" vallási krónikát. Hamarosan fáradtan, de mosolygósán fogad, rágyújt és koncentráltan figyel. Gyorsan elmondom beszélgetésünk tervét. — „Csináljunk akkor egy olyan kettős tükröt — javasolja —> amelyben maga felidézi az ökumené és a vallási párbeszéd fontosabb zsinati elveit — ez alatt én keresem az életem megfelelő eseményeit". Napjainkban a kezdeti protestáns és katolikus ökumené-gondolat egyre tágul, én azonban beszélgetésünk során a katolikus jelentéséhez tartom magam. Idézek az Unitatis redintegratio (UR) határozatából: „Az ökumenikus mozgalom az az egység mozgalom, melynek résztvevői a szentháromságos egy Isten imádják, Jézust Uruknak és Megváltójuknak vallják... és a béke Evangéliumát közvetítik a világnak" (UR bev.). — Ugyanis, amikor Jézus kereszthalála előtt az emberiségért áldozatul felajánlotta magát az Atyának, egyik végső kívánsága az volt: —„Legyenek mindnyájan egy!" (Jn 17,21) — Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindannyian egyformák legyünk. Az embereket előítélet mentességre, okosságra és türelemre kell tanítanunk. A Keresztény Egységtitkárság Ökumenikus Direktóriuma (ÖD) az egyház életerejét elsősorban az állandó megújításba — reformatio perennis — helyezi. Az ökumenikus nevelést a hiteles keresztény családokban kell elkezdeni. A szülők miközben saját hitüket alaposan megismertetik gyermekeikkel, „felkeltik a bizalmat és tiszteletet a más felfogásúak lelki- ismereti meggyőződései, vallási különbségei iránt" (ÖD ÜLI). — Azt hiszem, ezek a feltételek mind jelen voltak életemben — mondja elgondolkodva Rapcsányi László — nemcsak öröklött, egészséges rugalmasságom alapján, hanem neveltetésem és hivatásom odaadó teljesítése folytán is. Ezekről kissé részletesebben szólnék. — Származásilag minden bizonnyal az osztrák—magyar monarchia gyermeke vagyok, mert családunkban a Kárpát-medence és a szomszédos Ausztria sok-sok nemzetének és népcsoportjának vére keveredett. Édesapám kifejezetten szerb eredetű. Az ősök között volt Csemojevics Arzén ipeki pátriárka, aki a balkáni szerbeket a török elől menekítette a Délvidékre. Édesanyám családja szlovák-lengyel keverék. Fellelhető és rokonokkal is azonosítható az ősi fészek Tőketerebes környékén. Anyámék ahhoz a csoporthoz tartoztak, akik annakidején sok mással, — így Hrúz Máriával, Petőfi anyjával együtt, — jöttek le az Alföldre. — Jánoshalmán születtem, régi nevén Jankovácz, utána költöztünk Baja városába. Ez a bunyevácoknak, azaz a katolikus szerbeknek a hazája. Az ortodox lélek, tudjuk, kissé tömjénesebb, szereti a gyertyafényt, képekben is gazdagabb. Baja városában a vallási hagyomány egyesült az etnikummal, miközben mindenki élte a maga vallását. Nálunk a szoba sarkában, míg édesapám élt, ott volt a Pánágia, a Szűzanya képe és előtte mindig égett a gyertya. Édesanyám a katolikus templomba járt, apám is elment vele, de inkább az ortodox templom volt az otthona. Nagy hatást jelentettek a búcsújáró helyek, ahova délvidéki rokonságunk is eljött. Ilyen találkozó hely volt, többek között, a Baja melletti híres Máriakönnye a csodatévő kúttal, melyet akkor még Vodiczának hívtak. A kápolna és a kettős szentkút misztikus körébe a katolikus magyarok, a németek, bunyevácok, sokácok, sőt a görögkeleti szerbek is beletartoztak. 107
