Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Bittsánszky Géza: Az ökumené gondolata a családban
testáns testvéreinknek a kompetenciáján, akikkel kapcsolatba kerülünk, kerültünk. Ez nem csupán az ökumené előrehaladását illetően, hanem a saját egyházunk tantételeinek belátását illetően is türelmesebbé tett minket. A „hitviták" kikapcsolása — anélkül, hogy a tanbéli különbségeket a legcsekélyebb mértékben is tagadnánk — felszabadítólag hat a gyakorlati együttműködésre, ösztönzést ad arra, hogy a mindennapi életben keressük és megtaláljuk a közös indítékokat, a közös cselekvés lehetőségeit. Ennek tág teret ad a körülöttünk lévő világ, a társadalom sok-sok problémája, amely nem utolsó sorban abból forrásozik, hogy a társadalom híján van azoknak az értékeknek, amelyek valamennyi keresztény vallásnak közös kincse, például a szolidaritás, a szeretet vagy általában azok az értékek, amelyek a gyakorlati materializmus körén kívül esnek. Talán a fentiekből kitűnik, a gondolatok megfogalmazása is utal rá, hogy miközben gyermekeink számára igyekeztünk megvilágítani az ökumené kérdéskörét, magunk is sokat tanultunk. A problémával való szembesülés, annak friss élménye hozta magával azt az empátiát, beleérző készséget, ami minden ismeret- illetve gondolatátadásnál olyannyira fontos, az eredményesség szinte nélkülözhetetlen feltétele. „Vegyesházasság?" Az ökumené — minden jel szerint — a fiatalok házasságra való felkészítése során válik a legaktuálisabbá. Talán az előbbiek alapján már nem meglepő, hogy az úgynevezett „vegyesházasságot" illetően is inkább óvatosak voltunk, vagyunk: a házasság önmagában is kockázatos vállalkozás, épsége és sikere érdekében a kockázati tényezőket csökkenteni kell. A házastársakat összekötő azonosságok, vagy egymást kiegészítő tulajdonságok számossága és erőssége növeli a házasság stabilitását, csökkenti a kockázatot. A különböző egyházakhoz tartozás, az ebből fakadó különböző neveltetés, látásmód, az egyes eredményekre, jelenségekre történő más-más reagálás szerencsés esetben és összességében egymást kiegészítve a házasság kötőerejét növelhetik, de ellenkező esetben csökkenthetik is. Ebből a szempontból sok függ attól is, hogy a hit, még inkább az egyházakhoz tartozás milyen szerepet játszik a házasulandóknál. Ha az egyházi kereteket, tantételeket egyikük nagyvonalúan kezeli, másikuknál viszont megvan a józan ragaszkodás azokhoz, akkor valószínűbb a konfliktusmentesség. Ha a két fél mereven ragaszkodik saját egyházához, akkor viszont nő a konfliktusveszély. Az a lehetséges variáció, amikor mindkét fél nagyvonalúan kezeli saját egyházi keretét, voltaképpen már nem tartozik az ökumenére vonatkozó vizsgálódásaink körébe. Hiszen két, saját vallásától, egyházától egyformán távol álló fél esetében nehéz az ökumenét értelmezni. Az iméntiekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez a látásmód nyilván csak olyanok által fogadható el, akik számára az egyházhoz tartozásban megélt hitük házasságuknak lényeges eleme, némiképp garanciája is. A lehetséges variációk között mindenképpen szemügyre kell vennünk azt az eshetőséget, amikor egymást megbecsülve mindkét házasfél megéli, megélhetőnek tartja és megtartja saját vallási identitását. Ez tekinthető a házasságokban megvalósuló ökumené reményt keltő területének, azonban ennek realitása már csak a valószínűségszámítás eszközeivel kezelhető, s nagyon szilárd jellemnek és elmélyült hitűnek kell lennie annak, aki teljes felelősséggel vállalja ezt a kockázatos életutat. Más kérdés, hogy találunk példát eleven hitben maradó olyan házasságokra, ahol az ilyenfajta tudatosság bizonyára nem játszott szerepet. Nagy kérdés, hogy szülői felelősségünk, emberi mérlegelésünk határai hol húzódnak, ahol bíztatjuk, bíztathatjuk gyermekeinket párválasztásukban a kegyelem működésére? Az ökumené házassággal kapcsolatos problémái a születendő gyermekek egyházi hovatartozását illetően csúcsosodnak ki. Különösen igaz ez, ha a korábbi, az egyházi keretek megőrzésére, tiszteletbentartására vonatkozó gondolatok elfogadhatók. Ha a szülők saját egyházhoz tartozásuk megéléséből fakadóan kötelezik el magukat házasságukban is, az ökumené mellett, esély van arra, hogy gyermekeik mindkét egy105
