Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Schweitzer József: Egy magyarországi katolikus-zsidó párbeszéd remélhető tematikája elé
ellen, az tizennyolcas főimában. A mineusok szövege egy genizában és egy középkori zsidó értelmezésben fordul elő „nocri" megjelöléssel. Az elválás hevében ez akkor történeti szükségszerűség volt, utóbb a mineusok kifejezést is törölték és behelyettesítették a velamalsinim, azaz az árulkodók, a besúgva fondorkodók elleni védelemért szolgáló könyörgéssel. Annyi azonban bizonyos, hogy komoly vizsgálat tárgyává teendő az evangéliumi antijudaizmus és a talmudi antikrisztianizmus kérdése. A Talmudban hagyományok maradtak fenn a Szentföldön a III. században rabbik és keresztény hívek között lezajlott vitákról. így Izajás-Jesája 44,6-ra vonatkozóan is. Az I. századból származik az a kérdés, hogy „az a bizonyos férfiú" részese-e a túlvilági életnek. A felelet ezt a lehetőséget nem vonja kétségbe, míg a kérdés feltevése arra utal, hogy ekkor a szakadás még nem volt oly nagy, hogy Jézust a zsidók teljes mértékben „eltávo- lodottnak" tekintették volna. Természetesen ezek az utalásaink csak példa jellegűek. Érdekes feladat lenne, és erre már egy kerek évszázaddal ezelőtt megjelent nagyszabású tanulmány ad módot, Szent Jeromos tapasztalatainak — tegyük hozzá részben elítélő, részben dicsérő megállapításainak — megismerése a korabeli bethlehemi zsidókról és három zsidó tanítójáról, akik a héber nyelvvel ismertették meg. Napjainkban a kereszténységnek a zsidó forrásokból történő megismerésére Flusser professzor a jeruzsálemi egyetemen szinte külön iskolát alapított. Egyik legfrissebb tanulmányában egyes qumráni szövegek és a Didaché egyik helyének összefüggéseiről értekezik. A ciszterci Alanus ab Insulis (kb. 1120-1202) a messianizmus kérdésében egy, a talmudi irodalomban többször előforduló aggádikus, tehát nem hitelvi vagy jogi, hanem legen- disztikus, azaz példázat értékű tételre hivatkozik, amely szerint a világ két évezredes szakaszokra bontható, s az utolsó két évezred a már bekövetkezett messiási eljövetelre vonatkozik. Alanus talmudi értelmezése a XIII. századtól fogva a messiás már bekövetkezett megérkeztére vonatkozóan gyakorta alkalmazott érv volt a zsidó állásfoglalásokkal szemben. IX. Gergely pápa 1239-ből származó nyilatkozata a Talmudot antikrisztiánus, és ezért ártalmas műnek tartja. Ismeretesek az ebből a megnyilatkozásból származó viták. A mai tudomány fényénél szerény nézetünk szerint, ezeket történeti emlékként kell kezelni, minthogy a talmudi szövegek legfőképpen a krónikák szintjén foglalkoznak a kereszténységgel, s a valóságos viták kevés helyet foglalnak el abban. A Babiloni Talmud, mint neve is mutatja, s mint ismeretes, az V. században nyert lezárást, földrajzilag is, és társadalmi közeg tekintetében is távol állott a kereszténységtől. A történeti kritikai állásfoglalás a mai tudományos megállapítások fénye mellett nyilván eloszlathatná a még ma is fennálló kétségeket e művel szemben, amelyet kevesebben ismernek, mint kárhoztatnak. A Talmudban található gilonin, azaz tekercsekről és mineus iratokról szóló tilalmak sehol sem jelölik meg a belső tartalmat, ezért csak megalapozatlan következtetések útján lehet ezeket negatív módon megítélni. — A szellemi áramlatok kölcsönhatásának tényét jól ismerhetjük a XIII. század mind keresztény, mind zsidó misztikus irataiban. A kor keresztény prédikációiban és más irataiban hasonló gondolatok találhatóak az istenélmény átérzésének tekintetében, mint egyes francia zsidó exegéták műveiben. Az egyházi részről emelt tilalmak a filozófia tanulmányozására nézve hasonlóképpen fellelhetőek Majmuni Mózesnek a „Tévelygők útmutatója" című művével szembeni zsidó oldalról érkező vádakra. A korszellem és az egymásra való kölcsönös hatás nyilvánvaló. A kölcsönhatások még jobban érzékelhetőek a filozófiai irodalomban. Salamon Rm Ga- birolt és Majmunk hamarosan megismerik a keresztény teológusok. Ismerte Majmunit Albertus Magnus, Aquinói Tamás, Duns Scotus. Gabriol ismeretes volt Halesi Alexander, Bonaventura és mások előtt. Ugyanakkor skolasztikus hatás érvényesül Aquinói Tamástól és Duns Scotustól kezdve a zsidó filozófusok egész soránál. A legjelentősebbek Levi Ben Gerson és Hasdaj Crescas. Mindezek a tények példaértékűek! 97
