Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - 25. ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A „TEOLÓGIA” FOLYÓIRAT - Boór János: A Teológia és az idő
A TEOLÓGIA ÉS AZ IDŐ ....az idő inkább a szétesés alapja.” (ArisztoteiesZ) —a r endezett mozgás egyre inkább rendezetlen mozgásba megy át...” (Helmholtz — Boltzmanrj) —„...fejlődés az idő szerkezetének a következménye.” {von Weissäcke/) „...a történelem maga kegyelem...” (Rahner— Vorgrimiei). 1. Történelmi időben élünk Negyedszázada, hogy 1967-ben Radó Poükárp OSB szakavatott szerkesztésében megindult a TEOLÓGIA. Két évvel később született, mint a MÉRLEG, amely azonban nem csak idősebb testvérének tekinti magát, hanem a vajúdásnál segítő bábának legalább azzal, hogy az akkor már engedékenyebb Kádár-rendszerben a Magyar Püspöki Kar számára hivatkozási alapul szolgált a lapengedély kieszközölésé- ben. Nem tudhatom, hogy mit várt el joggal vagy jogtalanul a pártállam az újonnan alapított, a II. Vatikáni zsinatnak elkötelezett, lelkipásztori irányú, a hazai szerzők ösztönzésével a hazai recepciót elősegítő, teológiai folyóirattól. Timeo Danaos et dona ferentes... A 25 évfolyamot végiglapozva azonban bárki megállapíthatja, hogy a TEOLÓGIA mind az alapító szerkesztő, mind pedig utóda, SzennayAndrás, pannonhalmi bencés főapát gondozásában hű maradt eredeti egyházi hivatásához és nem tett olcsó engedményeket a kommunista államhatalomnak. Mi minden történt ez alatt a negyedszázad alatt népünk, egyházaink és jómagunk életében! Véres leverése után 33 évvel győzött a magyar szabadságharc és forradalom, egyházaink pedig visszanyerték szabadságukat. A katolikus teológiában érvényesült a II. Vatikáni zsinaton elismert „új teológia”, amely a modern világgal és kultúrával párbeszédet folytatva sikerrel megoldotta a kereszténység ellen felhozható nehézségek nagy részét. A korszak fonáksága, hogy a katolikus tanítás a történelemben talán sohasem volt ennyire elfogadható a kritikus gondolkodás számára, az iparilag fejlett és demokratikus országokban mégis egyre szélesebb körben hódít a szekularizáció. Kevés nemzedéknek adatott meg úgy, mint a miénknek, hogy átélje: időben, sőt történelmi jelentőségű időben élünk. A jóirányú szellemi változásoknak ki- sebb-nagyobb mértékben mindig tanúja, valamint szerény eszközeivel mozgatója volt és maradt is katolikus sajtónk, s ezen belül természetesen a jubiláló TEOLÓGIA. A történelmi időkhöz az is hozzátartozik, hogy egészen különböző tudományokban felismerték az időbeliség és a történetiség alapvető szerepét. A természettudományokban és a természetbölcseletben győzött az evolucionizmus, a tudományelméletben a történelmi szemlélet, a logikában kidolgozták, és a fizika megalapozásánál alkalmazták az időbeli kijelentések logikáját, az ontológia összekapcsolta a létet az idővel, a dogmatika dogmatörténettel gazdagodott, a teológiában és az egyház önértelmezésében paradigmává vált az üdvösségtörténet. Az utóbbi fejleményekről a TEOLÓGIA szerzői negyedévenként szakavatottan tájékoztatták olvasóikat. 2. Mit jelent számunkra ma az időbeliség? Carl Friedrich von Weizsäcker gondolatait követve, ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tényekre bontható múlt és a lehetőségeket elénk táró jövő feszültségében élünk. Érdekesnek találtam, hogy egy folyóirat nem csak ír a tényekről és lehetőségekről, hanem ezáltal maga is létre hozza a tényeket és az ezekben gyökerező lehetőségeket. így egy folyóirat a fejlődés szemléletes modelljévé válik. Jól mutatja például, hogy a múlt általában és átlagosan nem múlik el teljesen, hanem dokumentumokban, nyomokban és emlékképekben fennmarad. Ebből fakadóan megszaporodtak a 2
