Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Floristán, Casiano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A liturgia a hitre nevelés helye

rát mennyire meghatározta a vallás és különösen a kultusz a folklórban, a zenében, a mindennapi élet maga készítette használati eszközeiben és nyelvében. Valójában ez a jelent elvető magatartásforma elfogadja azt is, hogy az egyház a mai társadalom peremére szorult, s hogy a keresztények világa elidegenedik az általános kulturális valóságtól annak veszélyével, hogy a liturgia tiszta szubkultúrává lesz.

A második álláspont meg akarja ismerni a kulturális kifejezési formákat, elfogadja őket, helyet ad nekik a liturgiában, és ennek következtében a hitéletben is. Ez annál fontosabb, mert akik részt veszenk a liturgikus összejövetelen, azokat kisebb vagy nagyobb mértékben mind fogalmi sikon, mjnd pedig a szimbolikus kifejezés síkján meghatározzák korunk kulturális struktúrái. íly módon a kultúrát és a kultuszt a kulti- kum gondos és autentikus ápolása köti össze egymással.

Casiano Floristán a salamancai pápai egyetem professzora.

Afordítást — némi rövidítéssel — a Concilium folyóirat 1984. 4. számából vettük.

Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB

Hibaigazítás

A TEOLÓGIA 1990/3. számában Török József professzor írásában értelemzavaró hibák fordultak elő, melyeket ezúton helyesbítünk.

—178. oldalon felülről számított 17. sorának utolsó mondata helyesen így hangzik: „Ebben a vonalban logikus következmény lett volna, ha a totalitarizmus, kapitalizmus, gyarmatosítás nyílt elítélése mellett a zsinat a kommunizmusról alkotott véleményét se rejtette volna a totalitárius ideológiák ellen hozott általános elutasítás túlságosan bő köpönyege alá”.

— 180. oldalon felülről a 13. sorban kezdődő mondat helyesen a következő: „A hit egyszerre Isten ajándéka és az ember öntudatos tette, amely az Isten és ember közötti párbeszéden alapulva nem fél az ember-ember, vagyis a katolikus-máskeresz- tény, hívő-nemhívő közötti párbeszédtől.”

A szerkesztőség elnézést kér a szerzőtől valamint az olvasóktól.

64